Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Erdei Ferenc: Magyar Tanyák. Budapest: Athenaeum, 1942 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 589 Nagyon eltúlzott az elmaradott, gazdasági és kulturális szem pontból alacsony szinten levő falunak «a belterülete társadalmi egységébe tartozó városrészt alkotó» tanyával szembeállítása. Azt hogy miben áll a tanyai lakosnak «e város magasabb szintű életében való részvételeo, miért lesz szerves tartozéka a városnak, hogy mit jelent 4a közvetlen szálon a város társadalmi életébe tartozása Erdei sehol sern magyarázza meg közelebbről, mégkevésbbé azt. mennyiben van mindezek tekintetében a városhoz tartozó állandó tanyalakos kedvezőbb helyzetben, mint a várostól ugyanolyan távolságra, de más községben lakó? Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nemcsak apró falvak, hanem népesebb, kulturált falvak, sőt igen fejlett tanyaközpontok is vannak (Szeged-Alsótanya, Kecskemét-Lakytelep), amelyekben az ottlakó alighanem mindazt megkapja, amit az általában gyen "gén fejlett tanyavárosok legtöbbjében, éspedig helyben, nem 10— 20—30 km távolságban. De még a legkisebb falu polgára is helyben részesül bizonyos közigazgatási és közegészségügyi gondozásban a körjegyző, körorvos kötelező látogatásai révén s a mellett, ha kedve van, a legközelebbi városba épúgy bejárhat, mint annak tanyalakója. Erdei megállapításai a tanyavilágnak csak nagyon kis részére alkalmazhatók. Ott, ahol erős városi központ van s körülötte legfeljebb 10 km távolságban a tanyavilágban semmiféle központ nincs, vagy nem alakítható ki és ahol a tanyai lakosság túlnyomó része kétlaki, Erdei szavaival tartozéktelepülésü, természetesen élénk a város és tanyáinak szimbiózisa s nem kell másról, mint jó utakról gondoskodni. Tudjuk, s Erdei is írja, hogy az ilyen tanya vidék egyre jobban fogys szaporodnak a kizárólag kintlakó tanyaiak Ilyeneknek kell azonban tekintenünk a kistanyák ^átmenetileg(25—30 éven át) családostul kintlakó ifjabb gazdáit s a nagy gazdák cselédjeit is, nemcsak a városban szállóhellyel nem bíró bérlőket, a farm- és szórványtanyák lakóit, mert a nagy, sokszor 20—30—40 km-es távolságban, főleg a mai közellátási rendsze: mellett, a közigazgatási és egészségügyi, szinte naponkint felmerülő szükségleteket csakis helyben, illetőleg a közelben lehet megfelelően kielégíteni, még akkor is, ha a belterületre jó utak vezetnének; ily távolságból igazgatni, mind a feleknek, mind a hatóságoknak csak fölösleges időpazarlással, drágán és hiányosan lehet. A lokálkteendőknek decentralizálása tanyaközpontok vagy tanyaközségek útján minden tanyalakónak eminens érdeke s egyáltalában nem káros az illető városra nézve sem, ha az annak a tanyavidéknek