Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerkesztették: Angyal Pál, Baranyay Jusztin, Móra Mihály. Budapest: Szent István-Társulat, 1941 [könyvismertetés]

592 KÖNYVISMERTETÉSEK e társadalom együttélését szabályozó jogot is át kell hatnia, ha valóban meg akarja érdemelni a jog nevet. Hiszen már Celsus is megmondotta, hogy a jog nem más, mint «ars boni et aequi». A jogtudománynak is, amely Werbőczy szerint «e jog tudása*, nem szabad pusztán a jogi fogalmak matematikai műveletére korlátozódnia, mint azt Leibnitz tanítja, hanem a belső szellemi értékek kidomborítására kell törekednie. Az anyagi igazság érvényre emelése mind a jogalkotásnak, mind a jogalkalmazásnak, mind a jogtudománynak végcélja. De e felé az igazságosság felé kell törekednie — a szociológusok megállapítása szerint — az emberi társadalom életberendezéseinek is. Az állam immár nem elégedhetik meg azzal, hogy «jogállam» legyen, hanem a társadalmi igazságosságot megvalósító úgynevezett «társadalmi» államnak kell lennie. Azt szokás mondani, hogy a jog olyan régi, mint az emberiség. A jog fennállásának fogalmi lehetősége és gyakorlati célszerűsége e földön u. i. több, de legalább két emberi lény létét tételezi fel. Társadalom vagy annak akármilyen kezdetleges, csökevényes formája nélkül nincsen jog, mely mindig a társadalom együttélésének fokmérője. Ezért mondjuk, hogy «ubi societas, ibi ius». E tétel azonban abban a fogalmazásban is megállja helyét, hogy «ubi ius, ibi societas». Hiszen a jog a társadalmi együttélés által szükségképen kitermelt alkalmazkodási kötelesség kölcsönösen fennálló kategórikus imperatívuszából születik és ezért van az, hogy nincsen jog kötelesség nélkül és hogy a joggal való visszaélés nem jog. Ily értelemben a társadalom és a jog elválaszthatatlan fogalmak. Az első embernek éppen úgy nem volt szüksége jogra, mint nem lesz szüksége arra a földön élő utolsó embernek sem. A ius humánum érvényesülési lehetősége és tere Éva anyánk teremtésével kezdődik és a földön élő utolsóelőtti ember elhúnytáig tart. E megállapítás természetesen csak az emberi törvény, az emberi jog szempontjából igaz. Annak a jognak a szempontjából, amely csupán másodlagos és regulatív erő, nem cél, hanem inkább eszköz és társadalmi célszerűségi mechanizmus. Ezzel az emberalkotta joggal szemben áll azonban az abszolút és egyetemes igazság : az aeterna iustitia, az örökérvényű jog : a ius divinum, amely önmagán nyugszik, önmagában létezik és nem emberek alkották. Amely Hesiodus szerint «in sese virtutes continet omnes». E ius divinum Ádám szempontjából éppen olyan releváns, mint ahogyan a földön élő legutolsó embert is köti. Ádám is elkövethetett — és el is követett — e «természet szerint való», örökérvényű jog rosz-