Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerkesztették: Angyal Pál, Baranyay Jusztin, Móra Mihály. Budapest: Szent István-Társulat, 1941 [könyvismertetés]

KÖNYVIS MERTETÉSEK 593 szaló értékítélete alá eső cselekményt, és az emberi faj utolsó mohikánja szintén elkövethet öngyilkosságot vagy istenkáromlást, ha nem is a Btk. 190. §-ának megfelelő értelmezésben, hanem a ius divinum szubjektív értékelése szerint. Nyilvánvaló tehát, hogy a jog és az igazság nem egyenértékű fogalmak. A jog az egyesek igazsága helyébe a mindenkinek igazságát teszi, mintegy közös nevezőre hozza azt és a szabály uralmát valósítja meg az igazság helyett. Hiszen az igazságot a maga teljességében senki emberfia, hanem csak az Isten maga ismeri. Ezért mondja Werbőczy, hogy •amit Isten enged meg : isteni törvény ; a jog : emberi törvény ; mert másnak szántóföldjén átmenni Istentől van megengedve, mivel az Úré a föld és annak teljessége ; de ez nem jog, minthogy azt határozat vagy szokás tiltja». Természetes azonban, hogy az emberi törvény az isteni törvény felé törekszik, vagyis a jognak az eszménye az igazság. A jog és igazság két oly koncentrikus körhöz hasonlítható, amelyeknek középpontja egybeesik, de sugaruk különböző. «Az igazság — ismét Werbőczy-t idézem — mindenkinek megadja az övét, a jog meg elősegíti; a jogtudomány pedig tanítja, hogyan történjék az. A jog értéktartalma és belső becse tehát az igazságban van s a helyes jogérzet tulajdonképen igazságérzetet jelent.» A különbségtételt jog és igazság között megtalálhatjuk az egyházjogban is, az egyházjog ius divinuma és ius humánuma között. Minden ius humánum között azonban az egyházjog tételes emberi joga az, amely a legtisztább emberi prizmája az örök igazság sugártörésének. Minél inkább közeledik tehát az állam világi joga ez átszellemült egyházjog felé, annál inkább megtisztul alakjától. Az egyházjog felemeli a világi jogot, de nem szünteti meg azt : «ius autem divinum, quod est ex gratia non tollit ius humánum, quod est ex naturali ratione». Glattfelder Gyula csanádi püspök elvi éllel mutat rá az Emlékkönyvhöz írott előszavában, hogy nálunk az egyházi és világi, a lelki és jogi hatáskör mindenkor barátságban fejlődött egymás mellett. Az Emlékkönyvben foglalt tanulmányok hosszú sora pedig számos példáját mutatja az egyházi és világi jog kölcsönhatásának és rávilágít arra, hogy mint termékenyítette meg a kánoni felfogás mind a hazai, mind a nemzetközi jogot és viszont miként iparkodott az egyház jogi álláspontja — agyakorlati szükség követelte szempontok bölcs mérlegelésével — a nemzeti jogfelfogás igényeihez simulni. Mint vörös fonál húzódik végig a hatalmas kötet 1167 oldalán a jog spiritualizálódása iránti örök jogászi törekvés méltatása. Angyal Pál a beszámíthatóság, a 39*