Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)
1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)
HOL AZ IGAZSÁG? vagy éppen közokirati kényszer eseteiben a házastársak, vakok, stb. bizonyos ügyleteinél, az ingatlanforgalomnál, egyes adóügyekben, zsidótanúsítványi ügyekben, stb. Ezt látjuk a végrendelettel kapcsolatos alakiságok szószerinti betartásának megkívánásában, rágalmazási ügyekben a valóság bizonyításának korlátozásában, fogyasztási adóügyekben a pénzügyőri szemle előírásában. S a bírói gyakorlat ezeket a korlátozásokat még szigorítja. A kúria kimondta, hogy nemcsak a telekkönyvi bekebelezés, hanem a feljegyzés is csak okirat alapján rendelhető el (931. polg. E. H.), hogy végrendelet tételénél a csak véletlenül jelenlévő tanúk nem számítanak (1000. polg. E. H.), stb. A kötöttbizonyításnak ez az újabb előtérbenyomulása kétségkívül a jogászi formalizmusnak egyik újabb diadala. Sőt Jhering1 a formalizmus legnagyobb előnyét éppen a bizonyítási eljárásban látja. A tanúk, okiratok, események mögé elrejtett, homályos valóság káoszában a forma szerinte az a rendező elv, ami a bírói döntést egyáltalán lehetővé teszi. Lehet, hogy teljesen átláthatatlan egy bonyolult ténykérdés. A bírónak ilyenkor is döntenie kell; de hogy tehetné ezt a bizonyítási teher formális elve nélkül, amely megmondja, hogy a bizonytalanság következményét — akár igaza van, akár nem — melyik fél tartozik viselni. Vagy pl. egy váltó formájában szabályszerűen tett fizetési nyilatkozat felmenti a bírót annak — sokszor lehetetlen — vizsgálata alól, hogy a fél valóban kívánt-e váltókötelezettséget vállalni. A bizonyítási teher azonban — ami gyakran ellentétben áll az anyagi igazsággal — csak végső menedéke lehet a bírónak. Jelentőségét ma már sok jogrendszerben csökkenti a kötelező egyesség, osztó ítélet (Vermittelndes Urteil) s a valószín üsítési (prima facie-) bizonyítás lehetősége.2 Főleg az utóbbi jogintézmény nagyjelentőségű, különösen a kártérítési perekben. Lényegileg közvetett bizonyítás, s így nem ellentéte, hanem csak határesete a közönséges bizonyításnak, ami — mint láttuk — szintén sohasem egészen közvetlen. Elsősorban olyan területen 1 R. v. Jhering : Geist, II. 480. s köv. 1. Hasonlóan Túry S. K. : Igazságellenes tényezők, 240 (302) s köv. 1. a V. ö. Túry S. K. : Bizonyítási módszer, 8. 1.