Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Gentleman, úriember, úrhatnámság

FIGYELŐ IOI ennyiben hibásan vettük át az angol szót). A gentleman eredetileg ugyanaz, mint a francia gentilhomme ; mind a kettő a latinból ered, a gens szóból, mely törzset jelent. A nyelvészt, vagy akár a nyelvből kiinduló fogalmi definiciók kedvelőjét érdekelheti, hogy a latinban a gens szóból két különböző melléknév képződött, mely mind a kettő a nemességet jelenti: gentilis és generosus. Vonzó példa erre Ovidius könnyen gördülő hexaméteres verse a háromszáz Fábius történetéről, ahol egymásután használja ezt a két jelzőt. *Egreditur castris miles generosus ab iisdem, E quibus dux fieri quilibet aptus erat», és aztán «Sumunt gentiles arma professa manus». így illusztrálódik a gentleman és gentilhomme szavakban a gens, a nemzetség, mely mint hátvéd áll a nemesember mögött. Ha folytatjuk az etimologizálást, még egyebet is találunk, ami igen alkalmas oldalvilágításba helyezni, illetőleg világosabbá tenni fogalmainkat. A gentil szó a franciában ma is egész egyszerűen azt jelenti: kedves, szeretetreméltó, míg az angolban gentle = jómodorú, szelíd, jóindulatú. Ezzel szemben a parasztokat a régi francia nyelvben vüein-nek hívták és ez a szó is átvándorolt a szigetországba a normann hódítás révén. Nos tehát : a mai francia nyelvben vilain a. m. csúnya, az angolban pedig villáin — intrikus, sőt gonosz. íme tehát a francia és angol nyelvben hasonlóan fejlődtek a szavakhoz fűzött fogalmak, amint akár a magyarban is, hiszen a «paraszt» ma is szinonim a neveletlennel és súlyos sértésszámba megy. Hogy a gentleman szónak eredetileg mi volt a jelentése, azt érdekesen világítja meg az 1381-i angol parasztlázadás. Ennek vezére Wat Tylor volt (a mi Dózsa Györgyünkhöz hasonló alak tehát), teoretikusa, illetőleg igehirdetője pedig John Ball, egy pap (tehát az angol Mészáros Lőrinc), aki Wyclif tanait követte. Mellesleg itt rendkívül érdekes az, hogy a korai reformáció és a parasztlázadások között sok összefüggés volt. A német reformátoroknál viszont feltűnően megvolt a szocialisztikus irányzat, csak Luther alatt kanyarodott el a reformáció és lett a meglévő társadalmi rend híve és fenntartója. így egy Gottfried Hobus nevű szerző «Ich oder \vir» c. könyvében (megjelent 1933-ban) keserű szemrehányással illeti Luthert, aki nem értette meg a német parasztság forradalmi törekvéseit. A könyv, amely, mint címe is mutatja, a közösségi gondolattal foglalkozik, Luthert úgy állítja be, mint szerzetest, aki