Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Gentleman, úriember, úrhatnámság

102 FIGYELŐ életét cellában, tehát a társadalmon kívül töltötte, legalábbis addig, amíg porondra nem lépett, és akinek ennélfogva fejletlen maradt az érzéke a közösségi gondolat iránt. (Ebben kétségtelenül van igazság, ily vonatkozásban lehetetlen nem gondolni a kissé későbbi, merőben individualista zsenire, Giordano Brúnóra, aki sehogysem találta helyét embertársai között : ő is szerzetesi cellában érezte jól magát, ott töltötte fejlődési éveit, oda is vágyott vissza hányódásai után és ez lett végül veszte.) Az angol parasztlázadásra visszatérve, ennek jelmondata a következő volt : *When Adam delved and Eve span Who was ihen the gentleman?* Amikor Ádám ásott és Éva font, ugyan ki volt akkor a nemesember ? Hogy a gentleman eredetileg rendi jelölés volt, az nyilvánvaló. Hogy aztán a későbbi szóhasználat, mely a gentle és gentleman szavakat modorbeli, sőt etikai felsőbbrendűségként értelmezte, mennyiben felelt meg a valóságnak, ezt bajos volna eldönteni; de figyelemreméltó, hogy pl. az Encyclopaedia of Social Sciences szerint négy évszázad teoretikusai buzgólkodtak azon, hogy eszményítsék a gentleman fogalmát s csak Montesquieu merte megírni (az Esprit des Lois-ban), hogy a gentleman, illetőleg gentilhomme erkölcse lényegében osztályerkölcs, amely más, mint az egyszerű ember erkölcse (IV. könyv, n. fejezet). Hogy a régi nemesember nem mindig viselkedett egészen úgy, ahogy a dicsérő szóhasználat szerint illett volna, arra nézve aztán igazán válogathatunk a példák közt. így Peacham 1622-ben megjelent «Compleat Gentleman» c. könyvében fájlalja, hogy a korában élő angol nemesemberek részegeskednek, verekedők és utcai nőkhöz járnak (v. ö. Shakespeare Hamletjével is, a páratlanul mulatságos jelenettel, ahol az öreg Polonius egyetemi hallgató fiának, Laertesnek, magaviseletét nyomoztatja). Peacham és bizonyára mások is a nemességre mint osztályra gondoltak, amikor a nemes urak számára szabályokat állítottak fel, hogyan viselkedjenek ; az osztályt erősíti, ha tagjai nem hoznak szégyent a többi nemesre; a nemesember osztályának tartozik azzal, hogy bizonyos viselkedésbeli, illetőleg etikai, erkölcsi szabályokat kövessen, amelyek a nem nemesre nem kötelezők. Noblesse obiige. így volt például a párbaj a nemesekre, csak a nemesekre kötelező, nevezetesen Franciaországban, ahol aztán a forradalom után az egyenrangúvá vált burzsoázia is igényt tartott arra, hogy párbajozhas-