Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Gentleman, úriember, úrhatnámság

IOO FIGYELŐ nyos képzelt utópisztikus társadalomban igen kevés napi munkamennyiség elegendő volna. Ahhoz, hogy a termelés menjen a maga útján, mindenki köteles azt a bizonyos napi 3 vagy talán csak 1—2 órát ledolgozni gyárban vagy mezőn ; aztán mehet hangversenyre, hallgathat operát, szórakozhat vagy élhet a szellemi alkotás gyönyörének, festhet, zenét írhat vagy ha netalán tudós, bölcsész, megoldhatja a kör négyszögesítését. Ennyire tárva-nyitva az út a fantázia számára, mihelyt szakítottunk elméletben azzal a felfogással, mely jó néhány évezred óta, helyesebben körülbelül az emberiség egész, előttünk ismert múltja folyamán mérvadó volt : hogy az emberek közt vannak urak és szolgák, még nagyobb urak és még nyomorultabb rabszolgák . . . Az említett utópia két szempontból is jellemző. Először is kísérlet arra, hogy legalábbis elméletben elképzelje a sokat hirdetett osztálymentes társadalmat, másodszor pedig tükröződik benne a testi munka fokozott megbecsülése. Nemcsak a többé-kevésbbé papirosszagú, falanszterszerű, vérszegény, sőt sokban együgyű utópiákban, a való életben is egyre jobban elmosódik az ellentét a testi és szellemi munka, illetőleg a testi és a szellemi munka emberei között. Messzire vezetnek ennek a fúziós folyamatnak gyökerei, indító okai. Kétségtelen, hogy az elmúlt első világháború is megtette a magáét erre nézve, mégha az azt nyomon követő különféle forradalmak balul ütöttek is ki. «A munka nemesít»: ez az axióma különben nem új, sőt annyira nem új, hogy már-már émelyítő közhellyé, banalitássá lett. Azonban (és ez ad neki valami ironikus mellékízt) olyan közhely, melyet senki se ír egészen alá. De ami a legérdekesebb : korántsem mindig állították, hogy a munka nemesít. Sőt. A továbbiakban látni fogjuk, hogy a munka szégyenletes, dehonesztáló jellege, amely ma esetleg mint öröklött kényszereszme kísért még itt-ott, hajdan nagyon is valóságos, intézményes tétele volt a társadalmi viszonylatoknak. * * * Ezek után kíséreljük meg először a gentleman fogalom definícióját, hogy azután a magyar «úriember» fogalmát vegyük kissé szemügyre. A gentleman tudvalevően angol szó, mely eredetileg egyszerűen nemes embert jelentett. Ne feledjük, innen ered a magyar dzsentri szó is : gent az angolban a gentleman szó rövidített formája, melyet a szóhasználatban a birtokos köznemességre alkalmaztak (gentry tehát nem az egyént, hanem az összeséget jelenti, minthogy a ry képző megfelel a magyar ság-, ség-nek ;