Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Gentleman, úriember, úrhatnámság

FIGYELŐ 90 növendékei ne börtönt, hanem kedves otthonukat lássák, érezzék és becsüljék az internátusukban. Mindez már az irányító szakemberek dolga, valamint az is, hogy a célnak megfelelő internátusi nevelőtanárokat képeztessenek ki, kikből külön nevelőtanári testület létesltessék, mert ez elengedhetetlen feltétele az eredményes internátusi nevelésnek. Befejezésül legyen szabad egy volt kiváló nevelőtanár társamnak szavait idézni : «Amilyen képzettségű, érzésű, gondolkozású és munkakedvű harcosokat tudunk állítani a kötelességteljesítés útjára és amilyen ragyogó, meleg formában él a felnövekedő ifjúságunk lelkében a magyar nemzeti ideál, olyan lesz a magyar jövendő.* Kovács József. GENTLEMAN, ŰRIEMBER, ÜRHATNÁMSÁG. Adalékok a társadalmi rangkülönbség lélektanához : talán e címmel is jellemezhetném az alábbiakat, melyekben igyekszem vázolni egyet-mást abból, amit az úr és a paraszt, vagy ha úgy tetszik, a burzsi és proli, vagy pedig, mondjuk, általánosabban az úr és a nem úr viszonyáról meg kell állapítanunk. Par excellence szociológiai téma; mindamellett súlyos hiba volna teljesen az elméleti tudomány <<elvont» nézőpontjából szemlélni, és kétszeresen hiba ma, amikor egy irtó világháború árnyékában a társadalmi viszonylatokat a bizonytalanság, az átalakulás jellemzi. A rangkülönbség ember és ember között : óriási téma, helyesebben témakomplexum. Útvesztőiben könnyű eltévedni. Szereposztás a társadalomban: így is nevezhetnők a társadalmi különbségeket, és főleg az utópiákban kap ilyen színezetet a társadalmi berendezkedés. *A day's work is a day's \vork», egynapi munka mindig cu.k egynapi munka marad, mondja Bemard Shaw szellemesen. De ha a kifejezés eredeti is talán, a gondolat nem az, ez bizonyára más szccialista utópistáknak is eszébe jutott. Ne legyen különbség ember és ember között még abban sem, ahogy a társadalom munkájukat honorálja. Senki se tud két ebédet megenni ; a vezér, miniszterelnök vagy népbiztos egyrészt, és másrészt a gazdasági munkás vagy utcaseprő, végzett munka után, ugyanolyan társadalmi javakra, szolgáltatásokra tarthatnak igényt. így az utópia, amelyet azonban tudvalevően még a legradikálisabb társadalmi kísérlet hazájában, Oroszországban sem próbáltak megvalósítani. Egy másik elgondolás az volt, hogy a testi munka mindenkire legyen kötelező, annál inkább, minthogy abban a bizo7*