Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - A KÖZSZOLGÁLATI ALKALMAZOTTAK CSALÁDI PÓTLÉKA

FIGYELŐ 89 Mi idézheti elő ezt a sötét — de nem túlzó — színekkel vázolt veszedelmes fordulatot? Nézetünk szerint elsősorban az, ha a közszolgálati alkalmazottak körében belső telítettség keletkeznék. Ősi ösztön parancsa az, ami a művelt emberben sem veszett ki, sőt fokozottabb mértékben él, hogy a szülő gyermekeinek legalább azt a helyzetet szeretné biztosítani, amelyet maga élvez. Aggódva gondol arra, hogy gyermekének rosszabb sora lesz, mint neki volt. Féltő szeretettel igyekszik, hogy gyermekének jövőjét a sors viszontagságaitól megóvja. Ez alól az ösztönös törekvés alól a legkisebbtől a legnagyobbig alig van kivétel. Ez a törekvés, amely a közszolgálati alkalmazottak körében az említett belső áramlás egyik hajtóereje, a magasabb fokú közszolgálati állást betöltő alkalmazottak között rendszerint úgy nyilvánul meg, hogy fiúgyermekeiket saját pályájukra adják, leányaikat pedig ilyen pályán működő fiatalemberekkel házasítják össze. Ebből a jellegzetes beltenyésztési tünetből nem lesz nagyobb baj mindaddig, amíg a megüresedő közszolgálati állások száma sok, a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek száma pedig kevés. Ilyen helyzetben ugyanis még mindig marad állás az alulról felfelé törőknek és a kívülről jövőknek is. Más a helyzet azonban akkor, ha a megüresedő áUások száma csökken, vagy a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek száma emelkedik. Ebben a helyzetben a közszolgálati alkalmazott saját helyzeti előnyének kihasználásával a megüresedő állást kizárólag saját gyermekei számára foglalja le és ezzel kizárja, hogy az alulról vagy kívülről jövő álláshoz jusson. Hogy ez nem pusztán elméleti elképzelés, azt eléggé bizonyítják az 1925—38. évekből származó idevágó tapasztalatok. Ebben az időszakban például katonatiszti pályára jóformán csak az léphetett, akinek atyja is katonatiszt volt, a bírósági fogalmazói kinevezésnél összehasonlíthatatlan előnye volt a bírói családból származó ifjúnak, a tanítói alkalmazásnál pedig a tanító gyermeke élvezett elsőbbséget. Ezt az egy-két foglalkozási ág megnevezésével is példázott elsőbbséget annakidején olyan komolyan vették, és annyira igazságosnak vélték, hogy volt hatóság, amely azt nyílt pályázati hirdetménybe is felvette. A közszolgálati alkalmazottak szaporodásának jutalmazással is előmozdított fokozása tehát ennek a foglalkozási ágnak túltelítettségéhez vezethet. Ez a tünet pedig megindíthatja a zárt kasztképződés folyamatát. A kasztképződés után viszont csupán ábránd lesz azokból az egészséges törekvésekből, amelyek a falusi tehetséges szegény gyermekek felkutatását, a népi erők előtt a felfelé vezető utak megnyitását és a társadalom vérkeringésének felfrissítését