Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - A hegyközi palócok

FIGYELŐ 435 folyóvölgybe, részben pedig tovább haladt és a mai Eger kör­nyékét érintve a Mátra északi völgyeiben telepedett meg. Való­színűbb azonban, hogy a törzs a Rima torkolatánál nem oszlott ketté, hanem együtt érkezett meg a Mátra aljára, míg a vissza­vándorlás csak a későbbi években következhetett be. A hegység és a Zagyva folyó által szinte tökéletesen elzárt területrész igen alkalmas hely volt a vándorlásokba belefáradt palóc törzs szá­mára. Mindössze két jólvédhető szoros vezetett ki belőle Szurdok­püspökinél és Tarnaszentmáriánál. A biztonsággal nem is volt baj még a későbbi, nehezebb időkben sem, csak a legelők bizonyultak kevésnek már a megtelepedés első éveiben. Ez késztette a népes törzs vállalkozóbb szellemű családjait, esetleg nemzetségeit arra, hogy átkelve a Zagyván, felhúzódjanak a már ismert Rima völ­gyébe, a gömöri hegyek lábához. A környezet teljesen megegye­zett az előbbivel, a távolság sem volt nagy, úgyhogy az érintkezés a két szállás között továbbra is fennmaradhatott. Idővel aztán a közbeeső szárazabb, sziklásabb területrész is szépen benépesült és így alakult ki két hegy között az ország egyik legnagyobb táj­egysége. Ha a táj történetét kutatjuk, különösen a mátrai részeknél, nem találunk semmi rendkívülit. Orosz krónikák beszélnek ugyan palócokkal folytatott harcokról, de ez a nép hagyományaiban sehol sem szerepel. A törzsfő nevét sem jegyezte fel a történelem, a palócságnak szerencsés stratégiai helyzete folytán a megtelepülés befejeztével nem kellett hadakoznia és így nem voltak kitűnő vitézei, győztes csatái sem. Gyepüjük távol esett a népek ország­út] ától. Ha el is vetődött később az országot dúló hadak egy-egy portyázó csapata a Mátra alá, az elől visszahúzódtak a hegyekbe és megvárták, amíg elvonul a veszély. A török is csak Pétervásárig és Gyöngyöspatáig jutott, a palóc táj szurdokai előtt azonban meg­torpant. A mátraderecskei új iskolaépítkezésnél találtak ugyan török emlékeket az elmúlt években, de ezek sem tudják valószínű­síteni, hogy a török huzamosabb ideig vetette volna meg a lábát az északi részeken. Sirok várát ugyan Caraffa Eger ostroma köz­ben szintén feldúlta, de jelentősége aligha lehetett. A néphagyo­mány ezt a várat Darnó fészkének tartja, de róla többet alig tud. Csak a betyárvilág emlékeit őrizte meg a nép mesekincsében. Ez nem is csoda, hisz maga a táj hatalmas erdőségeivel szinte csalo­gatta a szegénylegényeket, honnan veszélytelen kirándulásokat tehettek. Ütonállások, lókötések napirenden voltak és a betyárok bravúrjai népmesékben szálltak nemzedékről-nemzedékre. Híres 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom