Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - A hegyközi palócok

434 FIGYELŐ Hallatszottak hangok, hogy az Alapot más miniszter fennhatósága alá kellene helyezni, vagy legalábbis a pénz egy részét a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére kellene bocsátani. Hasonló a helyzet a gazdasági életben is. A gazdasági szervek új konkurrenst látnak a közjóléti szövetkezetben, amelynek megvan még az a tagadhatatlan előnye is, hogy közigazgatási emberek vezetése alatt állván, könnyebben tudnak eligazodni a hivatalos szervek labirintusában. Hogy a konkurrenciára csak egy példányt említsünk, a Komárom Vármegyei Közjóléti Szövetkezet szabadalmi téglaégetése, amellyel a téglagyárakhoz hasonló áron és hasonló minőségű téglát tud előállítani, de közvetlenül az épíkezés helyén, amivel a szállítás kikapcsolása miatt pl. a Csallóközben a tégla ára a gyári árnál ioo—120 százalékkal olcsóbb, aligha szívesen látott újítás a téglagyárak szemében. Végső következtetésként meg kell azt állapítanunk, hogy a régi szerveknek az az álláspontja, mely szerint a támogatás helyett az érdektelen megfigyelő szerepét vállalják abban a tekintetben, hogy az Alap meg tudja-e oldani a régi feladatokat, nagyban késlelteti az új magyar szociálpolitika eredményességének érvényesülését. Az is bizonyos, hogy ezeket a feladatokat — elsősorban a földreformot s vele egyidőben minél szélesebb néprétegek önállósítását ! — valakinek előbb-utóbb meg kell oldani. Hogy melyik lesz ez a szerv, az az Alap körül máris folyó küzdelem eredményeként, úgy hisszük, rövidesen el fog dőlni. Ha ilyen körülmények közt a Nép- és Családvédelmi Alap mégis tud már eredményeket felmutatni s hisszük, hogy a jövőben még inkább fog tudni, az csak annak a fiatalos nekilendülésnek, roppant ügybuzgalomnak és sz vósságnak köszönhető, amivel ez a gyermekcipőben járó új intézmény belemarkolt a szociális problémák halmazába. Ez a rugalmasság, szívós akarat sok mindenen át fogja segíteni. Lényeges eredményeket azonban önmagában nem, hanem csak más szervekkel való összeműködésben fog tudni felmutatni. Szeretnők hinni, hogy ez az összeműködés nem várat sokáig magára. Szaniszló József. A honfoglaláskori magyar haza észak-északkelet felé néző gyepüvonalának jelentős őrhelye volt a Mátra hegység hatalmas gerincvonulata. A Sajó völgyén leereszkedő törzsek közül az egyik palóc törzs a Rima torkolatánál kitért és részben felhúzódott a A HEGYKÖZI PALÓCOK.