Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Eredményes lehet-e a mai magyar szociálpolitika?

FIGYELŐ 431 azt jegyezzük meg, hogy a nép- és családvédelmi tevékenység szoros értelemben vett végrehajtója a törvényhatóság első tisztviselője — az előbb említett szervek őt szakszempontból csak támogatják, a Felügyelőség pedig ellenőrzi —, akkor nagy vonásokban már előttünk is áll az Alap szervezetének közigazgatási kiépítettsége. Később a főszolgabírók mellé a vármegyei szociális gondozókhoz hasonlóan járási szociális előadók kerülnek. Ezek az állások azonban még egyelőre nincsenek betöltve, mert nem áll rendelkezésre megfelelő számú és szociális előtanulmányokkal rendelkező egyén. Kiképzésük azonban máris működő tanfolyamok megszervezésével folyamatban van. Azonban, mint azt már fentebb mondottuk, az új szociálpolitika gazdasági tényezőkön alapszik és így szükséges a gazdasági életbe való bekapcsolása is. Ezt a feladatot szolgálják a törvényhatóságonkint megszervezett közjóléti szövetkezetek. A szociálpolitikát az állam irányítja, tehát a közigazgatásból kell kiindulnia. Célkitűzésének megfelelően azonban a gazdasági életben kell hatnia. E kettős jellemvonás megtestesítésére különleges szervezetet kellett létrehozni, mely szervnek az az érdekessége, hogy a közigazgatás vezeti, de nagyobbrészt gazdasági eszközökkel dolgozik. Ez a szerv a közjóléti szövetkezet. Benne tulajdonképen a közigazgatás vállalkozóvá válik. Vezetője (elnöke) a törvényhatóság első tisztviselője, s képviselve vannak benne egyrészt a közigazgatás aktívabb szellemű tisztviselői, másrészt pedig a szociális kérdés iránt érdeklődő szabad pályán működő egyedek, valamint természetesen maguk a felkaroltak is. Működése tisztán gazdasági jellegű : ad, vesz, kölcsönt juttat (ha mindjárt természetben is !), munkát szervez stb. Különlegessé válik ez a tevékenység annyiban, hogy a felkaroltakat a falvak intelligenciájának bevonásával alkotott munkaközösségek révén (ez a szerv nagyjából a tantestületből és a szociális munkát vállaló egyéb személyekből tevődik össze) nevelni kívánja s juttatás, támogatás után nem hagyja őket azonnal magukra, hanem szellemileg is részeseivé kívánja tenni az egészséges társadalmi vérkeringésnek. Azt lehet mondani, hogy a juttatást csak eszköznek tekinti ahhoz, hogy egy-egy családhoz hozzá lehessen férni, meg lehessen markolni s be lehessen állítani az egészségesebb társadalmi rétegekbe. A felkaroltra nézve ez a nevelés egyebek mellett a kötelességteljesítésre való szoktatásban is jelentkezni fog (pontos törlesztés). Azt azonban már itt meg kell említeni, hogy a közjóléti szövetkezeteknek hatósági személyekkel való ily szoros kapcsolata bizonyos hatósági jelleget is kölcsönöz