Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 3. szám - Néhány szó Polner Ödön cikkéhez

284 POLNER ÖDÖN egymás ellen dolgozott és egymás eredményeit ellensúlyozta. Egymással legfeljebb akkor fogtak össze, mikor a magyar nemzeti elit működésének akartak gátat vetni. Hogy a magyar nemzet a Kárpát-medence kitöltését nem tudta elérni, az sajnos igaz. De ez sem 1918-ban derült ki egyszerre, ezt is sokan már régen látták és aggódtak érte. Az oka pedig túlnyomó nagyrészt az volt, hogy a magyar nemzetnek erejét állami függetlenségének megóvására kellett elpazarolnia és hogy az e céllal ellenkező törekvést, t. i. e medencének idegen elemekkel való megtöltését éppen azon tényező részéről kellett tapasztalnia, amelynek az államhatalmi szervezet élén állva elsősorban lett volna hivatása a nemzet céljait előmozdítani. Ez is az osztrák kapcsolatnak és az állami önállóság hiányának gyászos következménye és egyúttal bizonyítéka annak, micsoda visszás és káros állapot az, ha valamely államnak legfőbb hatalmi tényezője hosszú időn át idegen és nem az államalkotó és vezető nemzetnek vele együttérző és közös célra törő tagja. Polner Ödön «Nép, nemzet, állam viszonya ma» című tanulmányom — egy egész könyv anyagából — a «problematikát» emeli ki. Bárha Polner Ödön, egyik legkiválóbb közjogászunk, úgy tünteti fel írásában, mintha velem polémiát folytatna, nekem az a benyomásom, hogy írása 4/5 részében csak kiegészíti közleményemet, mely iV2 íves lévén, a téma nagyságához képest ugyancsak rövid. írásaink külön síkban mozognak, lévén a vitaírás «étatista-normativista», az enyém pedig szigorúan «valóságtudományi», legalábbis intenciója szerint az. Módszerem (3 oldal szól erről) általában történetfenomenológiai — a történészeket tartom a legreálisabb látásúaknak —, speciálisan pedig politikailélektani. Világos példát adtam rá. Erre a módszertani síkra az illusztris szerző lényegében nem követett. Másrészről: utaltam arra, hogy Communautés et organisations (Paris, 1940) c. munkám nélkül a «közösség» társadalommorfológiai kérdése «üres frázis marad». Kénytelen vagyok erre újból hivatkozni. Olvasom, a nép legtöbbször ma oly értelemben szerepel, mint «az államNéhány szó Polner Ödön cikkéhez.