Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

NÉP, NEMZET, ÁLLAM VISZONYA MA 17 (ily hivatásérzésű) történeti nagyközösség,1 történetében egysége­sen reagáló történeti alany. Nemcsak önálló jellege, hagyománya, kultúrája van, nemcsak sajátos kulturális rétegződése (városi műveltségű elem, arisztokrácia stb.), hanem egységérzése is van : önálló Én, alany. Mi ennek alapja? A romantikus közösségelmélet kiválóan mutatott arra, hogy a közösség (elsősorban a nemzet) időhosszmetszetben is egység, «nemzedékek» történeti láncolata.2 A 19. század túlhajtott indi­vidualizmusa szerint ellenkezőleg «naponkint végrehajtott nép­szavazás» (Renan).3 Szomorú emléke ez ama századnak, mely a szavazás-technikát helyezte oda, ahol érzületi hűség és {(eredeti közösségérzés» (consensus) képezi az alapot. A nemzet nem lehet csapodár lelkek ideiglenes gyülekezőhelye, egy renegátizmus tanyája. Hol volna akkor a bizalom egymásban, ha valaki ma magyar, holnap román, holnapután japán vagy török lehetne ! Sőt. A nemzet tagja üldözés esetén is hű tag, megmutatta ezt cseh és román uralom alatt sokmillió magyar. Ha manapság beszélnek «mély-lélekről», úgy a nemzet mély-közösség, melynek ősi erkölcse nem tántorodik meg történeti viharban sem. A nem­zet ősi, akarati egység,4 «összeforrott» egység, térben és időben. Mikor hic et nunc szavazunk, őseink is velünk «szavaznak». (Chesterton tréfás szavával, ha szavazati joga van pincérem­nek, van őseimnek is.) Lényeges szerep jut egy öröklött érzület­nek :5 egy irányba be vagyunk «állítva». Ezt mondjuk közösségi 1 A «nagyméretű történeti közösségek)) közt nem az egyetlen ; vannak nemzetnél nagyobb közösségek : kultúrkör, vallásos közösség (a kettő fedheti egymást pl. a mohammedán kultúrkörben), végül az emberiség. Mivel a történetírás — általában — ez utóbbiakról aránylag keveset szól, a közfigyelem meg szokott állni mint kultúrahordozónál, a nemzetnél. Ebből egy nemzeti monizmus származhatik. A túlhajtá­sokról e kisterjedelmű dolgozat elvileg nem emlékezik meg, bár gyakor­lati téren ezeknek is jelentős, «történeti» szerepük van (imperializmus stb.) * Főképviselő : Ad. Müller : Die Elemente der Staatskunst. 1809. Új kiadás 1922. A. Baxa. A «Herdflamme» c. sorozatban. 2 kötet. 8 Qu'est-ce que la nation. 4 Ha itt szükség volna pontosan rögzítő műszóra, vissza lehetne emlékeznünk Fouillée e szavára : «szinergikus» ; de az «akarati össze­forrottság» szó is megteszi a szolgálatot. 6 V. ö. Polil. lélektan. 1933­Társadalomtudomány. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom