Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Két könyv a felvidéki magyarságról

144 FIGYELŐ szen azonos azzal, ami ezen a néven ma szerepel. De ez az utóbbi éppen ezért halkabb, mint jobblétre szenderült elődje, az úgynevezett felvidéki szellem volt, úgy látszik hat rá, az igazi erdélyi szellem legalább annyiban, hogy feszélyezi. A múlté tehát az a bizonyos felvidéki szellem, amelynek csak két baja volt : nagy jóakarat kellett hozzá, hogy szellemnek nevezzük s felvidéki is inkább lett volna, ha a Felvidéknek nemcsak a pereme tér haza. A nagy harsonazengésből, ami akkor a bevonulást kísérte, csak néhány homályos emlék maradt és számos köpönyegforgatás, vagy mondjuk megtérés, bár ezek őszinteségükben mindenesetre messze elmaradnak a nagy felvidéki megtérő, Veresmarti mögött. Vájjon tényleg csak ennyit, ezt az úgynevezett felvidéki szellemet adta a magyar egyetemességnek az a magyarság, amelyik húsz évig élt a Csehszlovák áUam demokratikus keretei között kisebbségi, illetőleg nemzetiségi sorban? Távolról sem és éppen erre bizo* nyíték néhány más bizonyítékkal együtt Jócsik két könyve. A felvidéki szellem két év előtti zsivajában sok mindenről hallottunk, csak éppen arról nem sokat, hogy az a magyar fiatalság, amelyik idegen államban nőtt fel úgy, hogy az addig irányító és példát mutató magyar (főleg hivatalnoki) középosztály cserbenhagyta (amiben persze csak kisrészében ő a hibás), hogyan fedezte fel a magyarságát, hogyan maradt magyar. Arról is keveset hallottunk akkoriban, hogy a magyar parasztság s a magyar munkásság fölött hogyan mult el az idegen uralom, hogyan reagált az addig neki szokatlan demokratikus formákra s a se nem egészen szokatlan se nem egészen új jelenségre, az elnyomatásra és a gazdasági elhagyatottságra. Az ott felnőtt magyar fiatalság eszmélése s fejlődése Jócsik első könyvének a tárgya saját élete, saját visszaemlékezései tükrében, míg a második összegyűjtött tanulmányait tartalmazza a csehszlovák államról, a Felvidékről, annak gazdasági életéről, az ottani magyarság társadalmáról, harcairól, lelkialkatáról. Izgalmas olvasmány és érdekes dokumentum mind a kettő. Az «Iskola a magyarságra* egy magyar vasutascsalád trianoni tragédiájával kezdődik, saját küzdelmes gyermekkora emlékeivel, ami azért is fontos és érdekes, mert a húszas években sokat hallottunk a menekült tisztviselők tragédiájáról, azt tehát eléggé ismerjük, de elég keveset tudunk az ottmaradt «államiakról», akiket rendszerint kötött oda valami más is. Az iskoláséveik alatt a 30-as évek körül eszmélnek fel nemzetiségi sorsukra s új, a háború előttitől különböző helyzetükre és ekkor fordulnak el a háború előtti