Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Két könyv a felvidéki magyarságról

FIGYELŐ 145 magyar- «úri» világtól, amit nem ismertek, hiszen képviselőik szinte kivétel nélkül otthagyták posztjukat, az a kevés pedig, aki mégis ottmaradt, meddő csodavárásba menekült s miként Jócsik írja, dátumokat írtak s várták azok betelj esedését. A mozgékonyabb és aktívabb pozsonyi ifjúság, a városiak s a nehézkesebb s tunyább mezőváros-paraszti érsekújvári fiatalság találkozásából született meg a Sarló-mozgalom, amelyben a szerző mindvégig szerepet játszott, majd a prágai s párisi egyetemi évek után az 1938. év eseményeivel végződik a könyv a galántai pályaudvaron, akkor, amikor a magyar felszabadító csapatok oda bevonulnak s amikor a visszatérő menekültek hangoskodása közben nem tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy kisebbségi magyar. A könyv önéletleírás s az eseményeket csak ezen át látjuk. Ez kétségtelenül szép és irodalmi műfaj, olyan, amelyik igen nagy elődökre tekinthet vissza. Jócsik pedig rendelkezik az ehhez szükséges tehetséggel és íráskészséggel. Mégis az az érzésünk néha-néha, hogy ebben a szép irodalmi műben elveszett egy nagy, fontos és hasznos dokumentum, a kisalföldi magyarság, vagy legalábbis a Sarló húsz éves története. Ami ugyanis ebből benne van a műben, az kevés és túlságosan szubjektív, az irodalmi forma ugyanis helyenkint mintha felszívná a dokumentumot. Ez azonban nem Jócsik hibája, annál kevésbbé, mert hiszen korunkban is olyan gazdag példák állanak előtte, mint Illyés Gyula, Veres Péter, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán stb.,akik magyari, társadalmi, sőt politikai mondanivalóikat irodalmi, sőt személyes, majdnem azt mondhatnók lírai formába öntik. Hibáztatható ez? Egyáltalában nem, csupán ennek a jelenségnek a szociológiai és lélektani háttere az érdekes. Hogy ennek a jelenségnek népi-nemzeti, vagy inkább társadalmi oka van-e, hogy vájjon az-e az oka, hogy talán sohasem voltunk igazán urak a magunk portáján, hogy az egész magyarság mintha régen kisebbségben lenne, izgató és izgalmas kérdések, amiknek a tisztázása természetesen nem tartozik most ide. A Sarló fiatalsága serdülő korban eszmél rá a kisebbségi helyzetére és ebben elsősorban a szociális kérdésre, elfordul apái ideáljától, amelynek nem kis szerepe van abban, hogy idejutottak s a cserkészet keretei között, de az irodalom nagy indítására, elmegy «falut kutatni», etnográfiai és szociográfiai vándorlásokra s Szabó Dezső nyomán «felfedezi a parasztot)). A városi elem néha a parasztromantikáig is eljut, a demokratikus formák között folyó politikai élet azonban tágabb területet nyit meg s így a Sarló egészében megmenekül a parasztromantikától s az egyoldalú «parasztszemlélettől» Társadalomtudomány. 10