Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - CÉLESTIN BOUGLÉ

7^ FIGYELŐ épületét hazai előzményekből, nemzeti anyagból igyekszik felépíteni, mérhetetlen szolgálatot téve ezzel a szigorúan tárgyilagos szakszerű munkájával a nemzeti élethez nélkülözhetetlen nemzeti önbizalomnak anélkül, hogy legcsekélyebb mértékben is csorbítaná az európai — ma már sokszor az öntudat küszöbét át sem lépő, vagy éppen tagadott, de a valóságban hatalmasan ható — keresztény szolidaritás nagy érdekét. Hogy pedig mennyire öntudatos Kolosváry Bálintban a saját tudományának nézőszögéből a tradíció ápolása és a nemzeti szempont, semmi sem jellemzi nagyobb bizonyító erővel, mint az a tény, hogy Kolosváry Bálint e folyóirat hasábjain éppen a tradíció problémájával foglalkozott, amikor «A jogfolytonosság gondolata* című értekezését1 közreadta. Az pedig, hogy mennyire életteljes Kolosváry Bálint tradíciótisztelete és tradíciókedvelése, mennyire a modern, az életrevaló csak az, amit Kolosváry Bálint a magyar jog múltjából kibányászni törekszik, szintén nagyon jellemzően mutatja az a megállapítása, hogy a régi magyar öröklési jogban a családtagok hitbizományi szempontú rangsorozása ismeretlen volt, mert a magyar öröklési jogot a múltban is bizonyos demokratikus felfogás jellemezte. Ez az életteljesség, a múltban is a jelennek feltalálása erős szociológiai beállítottságra vall. Kolosváry Bálint ünneplése méltán ünnepe a magyar társadalomtudománynak is. Balás p EUmér \I CÉLESTIN BOUGLÉ | A francia szociológusok nesztora, C. Bouglé, jan. 25-én elhunyt 70 éves korában. A Sorbonne tanára volt, egyben a nagyhírű párisi tanárképzőintézet (École normálé supérieure) igazgatója. Pályáját a Montpellier-i és a Toulouse-i egyetemen kezdte, de már 1904-től Párisban működött. Első nagyobb munkáját a német szociológiáról írta (Les sciences sociales en Allemagne, 1895). Még a Montpellier-i időkből való második nagy munkája is (Les idées égalitaires, 1899), amely bizonyos történeti hosszmetszetben vizsgálódik és a társadalmi egyenlősülés folyamatát állapítja meg, oly stádiumokat állapítva meg, amelyeket később kétségbevontak (így Sorokin is). Történeti távlatokba vezet egy másik műve is (Essai sur le régime des castes). Korának uralkodó iránya természetesen a demokrácia volt. Mint a francia előkelő polgárság tagja, nem vonhatta ki magát az alól a korabeli áramlat alól, hogy a társa1 Társadalomtudomány VI. évf. 161. s köv. lapok.