Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - A hitbizományok helyzete Magyarországon

A HITBIZOMÁNYOK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 69 badul fel fokozatosan, s kötelék alatt az ország mezőgazdasági müvelés alatti területének csak kb. 17%-a marad. Kérdés, hogy ez a reform megálló pontot jelent-e a magyar hitbizományok történetében ; vagy puszta átmeneti megoldás, amely után hamarosan újabb és újabb reformok várhatók? E kérdésre feleletet akkor adhatunk, ha tisztában vagyunk azzal, hogy e reform éle nem általában a hitbizományi kötöttség, hanem speciálisan a nagybirtok intézményének túltengése ellen irányult. A kérdés helyesen feltéve tehát úgy hangzik, hogy megoldottnak tekinthető-e e reform után a nagybirtok problémája Magyarországon (legalábbis a hitbizományokkal kapcsolatban) vagy nem. A feleletet nem kétséges : nem tekinthető megoldottnak. És e probléma függvénye a hitbizományok további sorsának alakulása. Olyan különbözők a szembenálló érdekek, nézetek és erők; ki tudná azt kiszámítani, hogy ezek eredőjeképpen miként alakul a történelem s ennek gazdasági, szociális és nemzeti faktorai. De egy bizonyos : a kötöttség, bármennyire jellemzője is korunknak, mindig csak eszköz és sohasem cél. Az ember szabadjára hagyva nem tudott szabad maradni ; ezt bizonyítja a történelem. Most megkötik, de nem azért, hogy ne legyen szabad, hanem hogy ne mondhasson le szabadságáról. A korunk által hirdetett igazságnak csak fele az, hogy minden szabadságnak a kötöttség ad létet ; másik fele : hogy minden kötöttségnek a szabadság ad értéket. Mint minden történelmi hivatása magaslatára jutott államnak, Magyarországnak is van egy felséges célja, amit legszebben a goethei mondás fejez ki: «Auf freiem Grund mit freiem Volke stehn». E mellett el kell némulniok, ebben össze kell olvadniok az érdekeknek, nézeteknek és erőknek. Aki ezzel szemben a szerzett jogok szentségére hivatkozik, az gondolja meg, hogy mennyivel szentebb szerzett sőt született jogunk van életünkre s mégis odaadjuk, ha szüksége van reá a hazának. A közérdek gyakran összeütközik egyéni érdekekkel; egy nemzet vitalitásának fokmérője, hogy üyenkor a köz érdeke kerül-e ki győztesen. Ha van olyan pillanata a semmibe olvadó időnek, amelyet érdemes volna megállítani, úgy egy nép számára ennek elérése az. S a történelem örök időinek változó jogintézményei csak annyi értékkel bírnak, amennyit rájuk lehel e pillanat változhatatlan szépsége. Szabó József