Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - A hitbizományok helyzete Magyarországon

A HITBIZOMÁNYOK HELYZETE MAGYARORSZÁGON' 61 Nem. Vagy legalább nemcsak. A hitbizomány intézményének ugyanis nem egy, hanem két gyújtópontja van. Az egyik a kötöttség ; de a másik a föld. S épp a magyar jogfejlődés fényes bizonysága annak, hogy a hitbizományi intézmény egyre elkeseredettebb bírálatának tárgya nem maga a kötöttség, hanem az, hogy ez sokszor, sőt rendszerint épp a földre vonatkozik, amelynek igazságos és célszerű megoszlása nemcsak a helyes szociálpolitikának, de magának a nemzeti létnek alapfeltétele. A családi hitbizomány intézménye nem ősi magyar jogintézmény ; a magyar jogfejlődésbe az 1687 : IX. t.-c. illesztette be «az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítása s a fekvő jószágok szokás szerint megkísérelt önkényes elidegenítésének és elpazarlásának megfékezése végett». E törvény alapján hitbizományt szerzeményi vagyonukból királyi jóváhagyással csupán főnemesek alakíthattak ; de e jogot az 1723 : L. t.-c. a köznemesekre is kiterjesztette. Láthatjuk ezekből, hogy ez intézmény meghonosításának nem szociális, hanem individuális indokai voltak, s tulajdonképpen egyrészt az arisztokrácia jutalmazása akart lenni azért, hogy az uralkodóval szemben az aranybullában biztosított ius resistendiről lemondott; másrészt ellenszolgáltatás volt a Habsburg-család, majd annak női ága örökösödési rendjének elismeréséért. A túlnagy hitbizományok káros hatása azonban már egy évszázad múlva foglalkoztatni kezdte a magyar törvényhozást. Megszületett a nagybirtok problémája. Az 1790 : LXYII. t.-c.-kel a polgári törvények reformjának előkészítése végett kiküldött bizottság kisebbségi tervezete a hitbizomány legnagyobb terjedelmét 1000 jobbágy telekre kívánta szorítani. Egy emberöltővel később (1827) hasonló rendeltetéssel kiküldött bizottság elvi alapon 500 telekben kívánta megállapítani a legmagasabb mértéket, sőt az 1832 36. évi országgyűlésen már szóbakerült a hitbizományok teljes eltörlésének gondolata is, s ily értelemben szólalt fel a későbbi osztrákmagyar kiegyezés nagy magyar jogásza : Deák Ferenc, majd Széchenyi és Kossuth is. Már e-tervekből is láthatjuk, hogy a hitbizomány intézményének reformjavaslatainál a háttérben eleitől fogva a nagy-