Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 2. szám - SZEMÉLYI ÉS DOLOGI TÁRSADALOMSZEMLÉLET

SZEMÉLYI ÉS DOLOGI TÁRSADALOMSZEMLÉLET 131 éppen a dologi elem közömbösítő hatása alatt, nem is nagy a hajlandóság.) Nem egyszer éppen azt tapasztalja az ember, hogy az ilyen tessékelés egyenesen zavart okoz, megnehezíti a fel- és leszállás nyugodt lebonyolítását. Az is, akinek kedve volna udvariaskodni, sokszor kénytelen ezt mellőzni, mert a villamos siet, az időt nem lehet vesztegetni, a tömeg előre akar jutni stb. Az a nagyjelentőségű dologi tényező, amelyet a közúti közlekedés jelent a modern város életében, beleszól az emberek közti érintkezés módjába és ráerőszakolja a maga akaratát. A dolog, a gép, a villamos nem vár és nem néz el, nem tesz különbséget ember és ember közt. Nem az ember diktál a dolognak, hanem a dolog az embernek. Ezek a példák a mi köznapi életünkből valók, de a következőkben el fogom hagyni ezt a terrénumot és azokat a legfőbb mozzanatokat kívánom hosszmetszetben bemutatni, amelyek a társas kapcsolatok személyi és dologi jellegű alakulása tekintetében a legjellemzőbbek a nyugati kultúrát illetően. A különféle történelmi korszakok ilyen irányú egybehasonlítása — természetesen csupán a legnagyobb vázlatossággal — alkalmas arra, hogy reliefet adjon a személyi és dologi szemlélet megnyilvánulásainak egymásra vonatkozóan és ezzel egyúttal elősegítse a jelen sok társadalmi vonatkozásának megértését, ami a szociológiának — megítélésem szerint — legalábbis egyik fő feladata. A személyi és dologi társadalomszemlélet lényege voltaképpen az embernek környezetéhez való viszonya. Ez a viszony alakul különféleképpen az egyes korokban ahhoz képest, mennyiben áll ember és ember közé az úgynevezett környezet, más oldalról pedig ahhoz képest, mit tekint a különféle korszakokban környezetnek az ember, hozzászámítja-e a többi embert vagy csupán szoros értelemben veszi a környezet fogalmát és csak a nem-személyi jelenségeket vonja e fogalom alá. Lehetséges, hogy az ember csak mint Én tekinti magát személynek, ellenben mindenki mást a környezet részének tekint, éppúgy mint a környező dolgokat és ehhez méri más emberekkel szemben tanúsított magatartását. Ez az antik álláspont az idegen irányában, aki fogalmilag ellenség és mint ellenség nem személy, hanem csak dolog, amelyet el lehet pusztítani vagy munkára lehet fogni 9*