Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 2. szám - SZEMÉLYI ÉS DOLOGI TÁRSADALOMSZEMLÉLET

130 BÁLÁS P. ELEMÉR a társadalomra hatni, a sajtóhoz folyamodik legtöbbször. Nem elég, ha kiáll a köztérre, hanem valami módon összeköttetést kell keresnie valamelyik sajtóorgánummal. Már ez kerülő út, amelyet azonban meg kell tenni, ha valaki ma azt akarja, hogy széles társadalmi rétegek tudomást szerezzenek az ő állásfoglalásáról bizonyos vonatkozásban. Hogy ez a szó szoros értelmében vett — térbelileg is — kerülő út mennyire kerülő út absztraktabb vonatkozásban, azt hangsúlyozni ma éppen magátólértődő volta miatt tűnik meglepőnek. Ha a sajtóorgánumhoz megtalálja valaki az utat, amely út igen sokféle lehet — közfunkció (parlamenti szereplés stb.) teljesítésétől egészen magánjellegű kapcsolatokig —, akkor még mindig folytatódik, sőt igazán ekkor kezdődik a kerülő út a közönség elérése irányában. Ezt a kerülő utat a gép jelöli ki, mely a beszélő és a hallgató — az író és az olvasó — közé ékelődik. Trivialitás lenne végigkísérni a sajtóközleményt ezen a gép által elindított úton, amelyen azt kell látni, hogy számtalan emberi lény, számtalan személy kénytelen olyan tevékenységet kifejteni, sőt a szó közvetlen, térbeli értelmében is olyan utat tenni, amilyent különben nem választana. Elég annyit kiemelnünk, hogy a sajtó dologi jellege olyan személyi kapcsolatokat hoz létre, amelyekről a görög polisz polgára nem is álmodhatott. Egy másik példa talán még jobban megvilágítja az emberi kapcsolatok különbözőségét a közvetlenség és a dologi közvetítés különbözőségéhez képest. A példa szintén triviálisnak látszik, a legmindennapibb életből van merítve és szóbahozását az menti, hogy rendkívül jellemző erejű a maga teljes ellenőrizhetőségénél fogva arra az absztrakt szociológiai problémára, amelyet szerény előadásomnak tárgyává tettem. Egyébként amióta Jhering a Zweck im Recht-et megírta, ezek a látszólag triviális társas jelenségek bizonyos polgárjoghoz jutottak a tudományban. A közúti közlekedés hatására gondolok, amelyet a társas érintkezés módjára, még konkrétebben az udvariassági formák alakulására gyakorol. Ha villamosra akarok felszállni, különösen ha sokan várakoznak a megállónál, nagyon sokszor egyszerűen lehetetlen az udvariasságnak azt a módját gyakorolni, hogy férfiak nőket, fiatalok öregeket maguk előtt engedjenek felszállni. (Az utóbbi vonatkozásban egyébként, talán