Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

36 TRÓCSÁNYI GYÖRGY Az állam szervező ereje betölti az állami teret és szervezésre másnak csak átengedett hatáskörben van módja. A hatalom közössége is magába foglalja az egész állami közösséget — más nem gyakorolhat főuraimat — más nem vállalhatja a közösség egészének vagy legfőbb értékeinek védelmét. (Ösztönös tiltakozás az ellen, hogy olyan valaki, olyan réteg védje a közérdeket, akit arra a közösség nem tart hivatottnak.) A nemzeti állam szuverénítása meggondolásunk alapján a következőképen alakul: teljes az állam szuverénítása, ha a néperő betölti a rendelkezésre álló teret és ezáltal megakadályozza hogy oda más behatoljon és jelenlétével valamilyen formában befolyásolja az állami akarat alakulását vagy érvényesülését. Ha a nemzet a sajátmaga értékrendszerében élve feleletet tud adni a lét minden kérdésére a maga erejéből és ebben a szellemben tudja a jövő útját kijelölni, új célokat kitűzni. Ha szellemileg uralkodik tehát az állami teret betöltő nép felett, anélkül, hogy más szellem ebben befolyásolná, vagy más hatalom akadályozná, s ha szervező erejét, az állam keretein belül minden külső befolyásolás nélkül gyakorolja. Egyenjogú az államok társadalmában, egyenlő értékű a nemzetek közösségében és külellenség ellen ezt az egész nemzeti szempontú erőrendszert a maga erejéből megvédeni képes. De itt látjuk mélyebb megokolását annak az ösztönös bizalmatlanságnak, ami Zrínyitől Széchenyin keresztül mindmáig él a magyar vezető államférfiakban az idegen államerő vagy idegen segítség igénybevételét illetőleg.1 Ha idegen államerőt veszek igénybe a hiányzó államerő pótlására, támogatására, gondoljunk katonai vagy külpolitikai segítségre, vagy azért, mert az államalkotó génius nem elég erős, hogy adott történeti helyzetben a belső rendet biztosítsa, vagy hogy az állam függetlenségét megóvja, úgy a kockázat nagy, mert a szuverénitás csökkenésének ténye sorvasztólag hat a többi erőtényezőre is, különösen egy olyan közösségen belül, amelynek tagjai eziránt különösebb érzékenységgel bírnak. Itt látjuk ismét azt a jelenséget, amit az »erők kompenzációja« törvényével lehet magyarázni. 1 Réz M. i. m. A nemzet önerejére való utalás Széchenyi politikájának alapköve. 466 1.