Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

28 TRÓCSÁNYI GYÖRGY A néperő kultuszának nagyobb mértéke akkor válik indokolttá, ha a felsőbb rétegek homogeneitását akarjuk ily módon elérni, — ha a nemzeti erők hivatott képviselői pl. egy háború következtében megritkultak, vagy egy ilyen háború veszedelme fenyeget, — szóval ha a népnek, a nemzeti feladatra fel kell készülnie, illetőleg annak megoldásában az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell vállalnia. Az ú. n. népi politika e téren is hajlandó túlzásokra, amikor a jövőt vélve szolgálni, csak a tömegekre van tekintettel, a magasabb igényeket pedig, azok értékét nem ismerve, indokolatlanul hanyagolja el. A néperő több tényező eredője. Más és más népeknél a kiegészítő, értékes tényezők különbözők lesznek, nem ugyanabban a tulajdonságban bíznak azok, akik a népben bíznak, esetleg a bátorságban, vagy a józanságban, — másoknál a szorgalomban vagy a vallásosságban fognak bízni. Végül pedig az természetes, ha valamely «nép» szét akarja törni azokat a formákat, amelyek számára akadályt képeznek, ez esetben ideológiai síkon értéktelennek minősít minden kialakult, politikai formát, értékrendet vagy történeti gondolatot. S az is érthető, hogy ezt az ő érdekeit szolgáló népi ideológiát másokkal is elfogadtatni igyekszik. A helyes és józan népi politika tehát jelenti a népnek nemzetté emelését, a szabad cirkuláció megteremtését, hogy azok, akik a nemzeti és államerő gyarapítására alkalmasak, a megfelelő helyre kerülhessenek, de nem jelenti a nemzeti erő értékességének tagadását, sem azok egészséges hordozóinak háttérbe szorítását. Nem jelentheti a nemzet szelleméből kinőtt rend rombolását, sem annak a magatartásnak széttörését, amely mint tradíció, az állami formáló akaratnak sajátos stílusát adja. III. A nemzeti erő értéklátó és értékvalósító erő. A nemzeti erő hittel formáló akarat, amely megteremt egy olyan eszmét, amelyben az örök értékek sajátos módon és egyszeri különös arányban vannak együtt, szóval kialakít egy értékrendet, amelynek funkciója, hogy értelmet adjon a közösség életének, az ebben a közösségben élő minden egyes ember törekvéseinek, — meg-