Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

NÉPERŐ, NEMZETERŐ, ÁLLAMERŐ ^7 A népállam programmja különben egyáltalában nem egységes. Legszélső negatív programmját könnyű megállapítani. Csökkent értékűnek, sőt feleslegesnek minősíti a nemzeti kultúrát és a nemzeti államot, illetőleg azoknak hordozóit, mert ellenük különböző szempontokból kifogásai, sőt vádjai vannak. Legtűlzóbb és legveszedelmesebb formájában az ilyen érzelmi színezetű népi politikának eredménye, a néppé válás, homogén tömeggé válást jelent, ahol programmszerűleg semmi a horizontálistól eltérő, abból kiemelkedő differenciációnak értéke nincsen. Jelenti tehát a nyers erő síkjához való visszatérést, azt, hogy újból az államok keletkezésének korához térünk vissza. Ez a primitív állapot semmiesetre sem lehet érdeke kis nemzeteknek, amelyek csak minden értékes erejük érvényesítésével tudják különlétüket naponkint kiharcolni. Kishatalmat csak a szellem szabadsága tehet nagy nemzetté. Ez a programm különben azon az előfeltevésen épül fel, hogy a nép maga a nemzet, helyettesítheti azt, ami azt jelenti, hogy minden tagja egyformán átéli a nemzeti létet és egyforma eredményt biztosító akarattal tudja szolgálni az állam céljait, ha azonnal nem is, de rövid fejlődés után, feltétlenül. Ebben az értelemben véve a népi politika hirdetése egyszerűen azt involválja, hogy a konkrét hatalmi tagozódás változtatandó meg. A feltörő népi erő űj hatalmi megosztást kíván. így a társadalom nélküli nivellált, hierarchia nélküli állam a valóságban ismét csak átmeneti lehet, ami egyébként természetes, mert hiszen az egyes emberben lakó különböző mértékű és színezetű lelki képességek újra és újra meg fogják teremteni a társadalomban a hierarchiának valamely formáját. Ha a népi erőt tágabb értelemben veszem, mint etnikai erőt, akkor különösen a nemzeti és államalkotó erők csökkenése esetén érthető ezeknek az erőknek nagyra értékelése, de mégsem olyan módon s mértékben, mint amüyenben a túlzó népi politika programmjában részesül. Mert hiszen ha a néperőt jelentőségénél nagyobb mértékben becsülöm meg, akkor értékké emelem az amorfot, azt, ami még nem alakult ki. A nép fontosabbá válik, mint a nemzet a maga kialakult erkölcsi rendjével, — többet jelent, mint az állam kialakult jogrendjével, intézményeivel és hatalmi apparátusával.