Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA

36 TOMORI VIOLA esztendő emberi munkájának eredményét. A paraszt tehát kénytelen alkalmazkodni, ez azonban nem jelent passzív bele­törődést, hanem küzdelmes együttmunkálkodást. Az alkalmaz­kodás mellett jelentkezik a második tendencia. Az egyén meg­próbálja a természetet annyira alakítani, amennyire ez csak módjában áll. Hiszen már a legprimitívebb földmívelés is alakí­tás. Egészen a mai indusztrializálásig és nacionalizálásig azon­ban ez az alakítás nem haladta túl a természetes regenerálódás határait. Amíg pl. műtrágyával nem tudták átalakítani a föld minőségét, a forgórendszer szintén csak magasabbrendű alkal­mazkodás volt. Ugyanígy az állattenyésztés eddigi formája csak elősegítette, de minőségileg meg nem változtathatta a természetes folyamatokat. Az alkalmazkodva alakítás e kettős törekvése mellett azonban ott van a harmadik, a legprimitívebb : a ter­mészet kihasználásának a tendenciája. Ez bennerejlik a két előzőben is, de önálló szerepet is nyer sok esetben, mint pl. a szabadon termő erdei növények, a folyók halainak, a láp álla­tainak értékesítése, vagy a vadorzás, mely még ma is sokfelé divik. Ez az a három szál tehát, mely az egyén és a természet közt szövődő küzdelmes munkaviszonyt az egyén részéről alap­vetően jellemzi s amelyekből a konkrét helyzet hatása alatt a szuperponálódott tendenciák bonyolult sokasága s az effektív cselekvések alapvető rúgói származnak. Az ilyen formában meg­nyilatkozó önfenntartási törekvés mellett az egyénben azonban két másik, hatalmas tendencia is követeli a magáét. A szerelem és az egyéni többretörekvés tendenciája. Itt nem térhetünk ki annak részletezésére, hogy ezek az általános emberi tendenciák milyen speciális formát nyernek a paraszti életben. Röviden talán arra utalhatunk, hogy a szerelmi életnek is a közösség által szabályozott formái vannak s parasztművészet igen nagy részben ennek a tendenciának a szolgálatában áll. Nagy általá­nosságban a leányok szerepe a csalogatás, csábítgatás, amit pl. a vasárnapi cifra öltözködés szolgál s a népköltészetben a líra is a nők ezen funkciójának szolgálatában áll. A népdalok nem önmagukért való lírai alkotások, hanem elsősorban az a hiva­tásuk, hogy a fonóban, a fosztókában vagy a vasárnap délutáni séta alkalmával a leányok éles, hangos nótázása rájuk terelje a sötét utcán járkáló, vagy vasárnap délután a fal mellett ácsorgó

Next

/
Oldalképek
Tartalom