Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)
1938 / 1-3. szám - A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA
A MAGYAR PARASZTSÁG LÉLEKTANA 35 A helyzet tehát az, hogy a paraszt se nem egyéniség nélküli közösségi lény, sem pedig szélsőséges individualista, hanem örökös küzdelemben hánykódik e két véglet között. Sem az egyik, sem a másik szélsőséges állapot nem jellemzi önmagában, hanem a kettő együttesen, örökös feszültségükben, néha szinte tragikus polaritásukban. És maga ez a polaritás talán egyik legjellemzőbb tulajdonsága a paraszt életnek. Az egyén és a közösség ellentéte, ugyanazon egyén által képviselt különböző közösségek ellentéte és végül a sok különböző kisebb közösség egymásközti ellentéte és mégis végső nagy felolvadása az egész paraszt közösségben. Mert bármennyire különbözik is egy nincstelen aratómunkás egy százholdas gazdától, mégis egy világ választja el őket az ugyanazon faluban lakó értelmiségtől s valami alapvető, nehezen definiálható hasonlóság kapcsolja egybe a felvidéki katolikus parasztot valamely alföldi protestáns vidék földművesével és pásztorával. Ha ezt az alapvető hasonlóságot megvizsgáljuk, úgy tetszik, egyben megtaláljuk az eddig felsorolt, látszólag a parasztélet minden síkján mutatkozó ellentéteknek a magyarázatát. Ez a sok mindent megmagyarázó, alapvető sajátosság a parasztélet legfőbb törvényének, a paraszti munkának lényegéből fakad. Alapvetően hasonló a paraszti élet minden közösségének tagja számára az egyén és a környezet viszonya. Még pedig elsősorban az egyén és a környezet számunkra legjelentősebb rétegének, a természetnek a viszonya. Ez a viszony pedig a természetben, a természettel és a természeten való munkálkodás. Ez a viszony a legalapvetőbb emberi törekvésen, az önfenntartáson alapul és annak speciálisan paraszti formáit termelte ki. Az önfenntartás tendenciája a paraszti élet során három tendencia formájában nyilatkozik meg. Elsősorban a természethez való teljes, odaadó, kényszerű alkalmazkodás, hiszen az egész esztendő munkabeosztása a természettől függ, csakúgy, mint ahogy az egyes napok szakaszai sem az óra, hanem a nap járásának hü tükörképei. A paraszt nem hosszabbíthatja meg munkanapját villanyvilágítással s tavasszal hiába érkezett el a szántás naptári ideje, ha zuhog az eső. A természet azonban ezen kívül néha tragikus formában is érezteti hatalmát, amikor hónapokig tartó szárazsággal, vagy egyetlen jégesővel elpusztítja egy egész 5*
