Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG 15 ban állítanak egymással szembe, eléggé megszabják az etikát és jogot összekötő normarendszer, a természetjog helyét és határait. Ez az eredmény azonban minden valóságvonatkozása mellett is egy normatív viszonyt állapít meg s kérdés, hogy az erkölcsnek a jogra gyakorolt hatása ezzel ki van-e merítve. Vájjon, amikor jog és erkölcs normatív érvényességi viszonyát vizsgáljuk, valójában nem a két jelenségcsoport értéktani erőviszonya-e az, ami érdekel? A kérdés ilyen feltevése ki nem kerülhető, mert azt látjuk, hogy az etikának elvi elsősége, magasabbrendűsége gyakorlatilag teljességgel a jog elsőségévé válik, mihelyt a jog és erkölcs viszonyának e normatív, és hozzá tehetjük, jogászias koncepcióit alkalmazni próbáljuk. Egy felháborító jogi aktus vagy egy reparálhatatlan jogi tévedés esetében semmikép sem kielégítő az a megállapítás, hogy az ilyen kisiklások lehetősége a jog dinamikus fejlődése során a történelem távlataiban fokozatosan csökkenni fog és nem nyugtathat meg bennünket az sem, ha megállapítjuk, hogy az erkölcstelen jogi aktusoknak is van bizonyos határa, melyet túllépve a teljes erkölcsi abszurditás világába kerülnek és érvényük mint jogi érvény is megszűnik. Akár fölülről szolgáltat az erkölcs állandóbb értékmérőket a jog számára, akár oldalról szabja meg azt a határt, ameddig a jog elmehet, az elgondolás mögött mindig egy jogászias jellegű kép rejtőzik : vagy úgy szerepel benne az erkölcs, mint a legfelsőbb forumokon is fölüllevő fellebbezési fórum, vagy úgy, mint a szomszéd ország jogi szférájának a mintájára elképzelt határos érvényességi terület. Akármelyik elgondolást fogadjuk el, az egész konstrukció jogászi jellege mindig annyira dominálni fog, hogy az erkölcs elvben elismert elsőségét a valóságos konfliktusok világában a jog javára fordíthatja. Hiába mondjuk, hogy az erkölcs magasabb fórum, mint a legmagasabb bíróság, hiába mondjuk, hogy a jog megsértette az erkölcs hatáskörét, abban a percben, amikor azt mondjuk, hogy az erkölcs fórum, az erkölcs hatáskör, ezzel megfosztottuk attól a közvetlenségtől és emocionális jellegtől, ami a joggal szemben az erkölcs legnagyobb erejét jelenti s ugyanakkor megterheltük a jogi értékítéletek jellegzetes vonásával, azzal t. i. hogy bennük erkölcsi és társadalmi tények logikai állítás és tagadás ellentétévé redukálódnak. Ha az erkölcs nem indulat és megbánás, nem érték és kötelesség élménye, hanem