Társadalomtudomány, 1938 (18. évfolyam, 1-5. szám)

1938 / 1-3. szám - ETIKA ÉS BÜNTETŐJOG

i6 BIBÓ ISTVÁN fórum és hatáskör, akkor kikerülhetetlenül megjelennek színe előtt az ügyvédek, még ha kettőjük közül az egyik az «advocatus diaboli» is. És az erkölcs színe előtt folytatódik az egész jogvita. anélkül, hogy az erkölcs birtokában lenne annak a technikai eszköznek, amellyel a jog rendszere a jogvitát megnyugtatóan lezárni képes : t. i. a formális jogerős ítéletnek. Az erkölcshöz való fellebbezés sikere így csak a történelem, vagy az eszmék távlatában dől el, a most adott valóság világában azonban az erkölcs elsőbbségének a jog felett semmiféle gyakorlatilag megállapítható következménye nem lesz. Eljutottunk tehát oda, hogy akár a jog és erkölcs megkülönböztető jegyeit vizsgáljuk, akár az etika és a jogrendszer érvényességi viszonyát, az erkölcsnek mindig oly felfogásával találjuk szembe magunkat, amely a jogból, közelebbről a büntetőjogból indul ki s az erkölcs világát a maga képére formálja, az érvényességi viszony kérdését pedig teljesen egy jogonbelüli érvényességi viszony képére alakítja át. Ennél a megállapításnál egyelőre megállunk és a kérdést nyitva hagyva, áttérünk a kitűzött probléma harmadik és speciális vonatkozású megjelenési formájára : arra a kérdésre, hogy mi az a sajátos és fokozott erkölcsi színezet, amely a büntetőjogot a jog különböző területei közül kiemeli? Azt reméljük, hogy e kérdés vizsgálatával oly tanulságokhoz jutunk, melyeknek során közvetlenebbül vehetjük szemügyre etika és büntetőjog felvetett viszonykérdéseit. A büntetés funkciója. (3) A büntetőjog sajátos erkölcsi jelentőségét egyetlen központi fontosságú kérdés adja meg, mely az összes többi etikai vonatkozásokat magában foglalja. Ez a kérdés a büntetés értelmének és mibenlétének a kérdése. A büntetés értelmét fel lehet fogni apriorisztikusan, mint a jogi megismerés számára közvetlenül adott kategóriát, melyet a büntetőjog készen vesz át az etikából, s mint ilyen közelebbről meg nem magyarázható és nem igazolható, illetve nem szorul igazolásra. Ezzel szemben áll a büntetés a posteriori felfogása, e szerint a büntetés olyan jogintézmény, amelynek értelmét társadalmi funkciója és célja adja meg. A büntetés apriori elmélete általánosan elfogadott nézet szerint azonos a büntetésnek megtorlásként való felfogásával.