Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 1-2. szám - Egy telem Padasjokiban

FIGYELŐ 99 ezek a «szegény» parasztok igen jól s főkép rendszeresen táplálkoztak. Azt tapasztaltam, hogy rosszul táplált embereket s főkép gyermekeket, rongyos ruhát utazásom vonalán csak a lengyel határtól Nyugatra lehet látni. Először is napjában ötször szabályosan kávéznak, tejszínnel, vajjal, fekete kenyérrel, esetleg sajttal. Majd délben és este meleg főtt ételt esznek percnyi pontossággal. Levest, sült húst, mindig burgonyát, esetleg makarónit, tejjel s erdei szederrel készült darakását stb. A húst gyakran hal helyettesíti. A hal elképzelhetetlenül olcsó, vagy harminc fillér kilogrammonkint még az igen jó minőségű is. Étkezéskor sohasem isznak vizet falun sem, hanem mindig tejet. S mindenhez vajaskenyeret esznek a parasztok is. A tej, tejszín, vaj, sajt, hús, hal, burgonya, makaróni, rizs, dara, káposzta, borsó, bab, esetleg zabpehely, tojás mellett még akad alkalomadtán kalácsszerű fehérkenyér, meg apró sütemény is. Teljesen hiányzik a gyümölcs, a paradicsombefőtt, a sóska, a mindenféle gyümölcsíz és befőtt, a gyúrt és kifőzött tészták, a túró és savanyú tejfel. Nem eszik a malacot, a csirkét, alig esznek vadat. Étlapjuk sokkal hiányosabb, mint a miénk. Libát, kacsát sem tartanak, pulykát természetesen nem, a hideg miatt. Már most hogy készítik el a meglevő anyagokat, amelyekről mégis elmondhatjuk, hogy a mi szegény néposztályunk táplálékánál sokkal-sokkal magasabbrendűek és értékesebbek? Az elkészítésben egész Északon csak született antitalentumokkal találkoztam, így az én kedves és szimpatikus házigazdáim főztje is keserves szenvedést jelentett számomra. Még ugyanannál a háznál is egyik nap például méregsósan, a másik nap teljesen sótlanul sikerül az étel. Nincs nyelvük, inyük. A hús Finnországban általában rossz, kemény, szívós, rágós. Elkövetnek nyilvánvaló ostobaságokat is, például eldobják az állat velejét, veséjét s ugyancsak eldobják a főtt húst is, melyből leves készült. A legpompásabb hal néha kétségbeejtően nyers, vagy sós, ehetetlen. Mit tudna művelni a mi ((hárommillió koldusunk)), ha naponta húst, halat, lisztet, ötszöri kávézásra való cukrot, makarónit, burgonyát, babot, borsót, rizst, vajat, tejszínt, s hasonló jókat vásárolhatna a mindig prima sárga, bélelt csizma, jó ruha, prémes bekecs, kitűnő süveg, a könyökigérő prémes kesztyűk mellett s ha ezenfelül házában annyi tüzelője is lenne, hogy gondatlanul égethetné éjjel-nappal máglyanagyságú rakásokon ! És Istenem, hogy érezné magát ez a «hárommillió koldus», ha kivétel nélkül a saját házában lakna, legalacsonyabb napszámja kétpengő ötven és koszt lenne s hetenként kétszer gőzfürdőben moshatná le magáról a télen-nyáron csak nyolcórai munka porát, izzadságát ! Szórakozásaim közé tartozott a nyelvtanulás, esti beszélgetés mellett az is, hogy néha-néha készítettem magamnak holmi egyszerűbb, magyarosabb ételt. Ilyenkor nem fogytunk ki a jókedvből. A dolgot 7*