Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Krízis és katarzis

KRÍZIS ÉS KATARZIS. i. A krízis irodalmának áttekintése után természetes sorrendben a kibontakozás irodalmának áttekintése következnék.1 A krízis és kibontakozás között azonban hézag van : a kettőt egymástól lényeges pont választja el. E pont, a krízisnek kritikus pontra való érkezése és átváltódása valami mássá, — a krízis legmagasabb foka, ugyanakkor első lépés a kibontakozásban. Ezen túl az ember nem kezdhet el beszélni megoldásról, sajátságos módon itt már nincsen semmi megoldani való ; a helyzet megfordult : ahogy az előbb az általános tendencia a bonyolódás volt, most a megoldás lett. A krízis végső kiélesedése egyben a megoldottság kezdete is. Ezt a legegyszerűbben katarzisnak lehet nevezni. A katarzisnak nincsen irodalma. Történetfilozófiai, lélektani, társadalomtudományi és exisztenciafilozófiai könyvekben ugyan történik rá utalás, de egyetlen szerző sem feledkezik meg arról, hogy hangsúlyozza : a probléma nem tisztán történeti, lélektani, vagy társadalmi. Egyformán tartozik valamennyi tudományba, anélkül, hogy teljes leírását akármelyik meg tudná adni. És ahelyett, hogy az ember azt az utat választaná, amely külön-külön közölné az egyes tudományok álláspontját, helyesebb és egyszerűbb, ha olyan szemléletet választ, amely lehetőleg összetett és egyszerre tudja megvilágítani azt, amiről szó van. E komplex szemléletnek természetszerűen megvan a veszélye. Mivel megállapítás, elemzés, értékelés, kritika állandóan összejátszik, sohasem lehet minden oldalon teljes és sokszor kénytelen megelégedni utalásokkal. Ezzel szemben megvan az az előnye, hogy mindig az «egész»-re vonatkozik. A katarzis nem külön történelmi, vagy társadalomtudományi, vagy lélektani, 1 L. Modern apokalipszis. A világkrízis irodalma. Társadalomtudomány 1935. 2—3Társadalomtudomány. I