Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1936 / 1-3. szám - Krízis és katarzis

2 HAMVAS BÉLA vagy morális kérdés, hanem a kultúra kérdése éspedig egy sajátságos és végső értelemben az. «Erkölcstan, politika, gazdaságtan, pszichológia — mondja Maritain — amennyiben az adott valóságban az ember konkrét helyzetével foglalkozik, sohasem lehet tisztán egy tudomány tárgya . . . ezen felül van az a belátás, amely képes arra, hogy igazi tudományos fokon a prakszist is kielégítse s ez az, amely egyszerre lényeget és konkrétumot, a természet és a szellem rendjét feltárja». Ennek a szemléletnek következménye volt az a megismerés, amely a mai krízis természetét abban jelölte meg, hogy : «vallásos.» 2. A krízis jellegének megállapítására nem kövétkezhetik más lépés, mint annak a kérdésnek felvetése, hogy mit jelent a krízis a modern ember életében. Ehhez azonban tudni kell, hogy ki az a modern ember. Eliot szerint mindenki, aki Rousseau Vallomásait olvasta. Valéry azt írja, hogy a modern európaira három dolog jellemző : először olyan területen él, amely valaha a római birodalomhoz tartozott, másodszor keresztény, harmadszor a görög szellem örököse. Mindkét meghatározásban van valami merev esetlenség : túlságosan statikus. Valószínű az, hogy, ami a modern embert jellemzi, az nem kész helyzet, hanem inkább küzdelem befejezetlensége. Modern ember annyi, mint ellentétek feszültsége : drámai helyzet. Történeti erők összeütközésében áll. És a legtöbb, amit erről az emberről el lehet mondani, nem az, hogy minő elemeket hord magában, hanem, hogy ezek az elemek milyen drámai szituációt teremtenek)). A modern ember őseitől két dolgot örökölt : nagy kultúrát és ezzel a kultúrával való elégedetlenséget. A kultúra nagyságát senkinek sem jut eszébe kétségbe vonni : körül kell néznie és életének minden ténye meg fogja cáfolni. Az elégedetlenséget époly kevéssé lehet kétségbevonni : magába kell néznie és tapasztalni fogja megszámlálhatatlan ellenkezését mindazzal szemben, ami körülötte történik. A modern ember tudatában összekeveredik a kultúra csodálata ugyané kultúra ellen támasztott kifogásokkal : tisztelet és kritika, sőt hódolat és lázadás. Ebben a helyzetben az ember elfogadhatja azt az álláspontot, amit Rousseau, hogy a kultúrát teljesen át akarja lépni. Ez volna az