Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Bél Mátyás és a magyar társadalomrajz

44 FIGYELŐ szemlélet révén az egyes társadalmi csoportok történetét bőven tárgyalja. Megállapítani igyekszik letelepedésük idejét, sehol sem mulasztja el az (dncolarum antiquissimi» és «recentissimi» megállapítást. Figyelemmel kíséri a csoport anyagi emelkedését, vagy süllyedését. Figyeli a vegyes nyelvű lakosságnál az egyes nyelvcsoportok egymásra gyakorolt kulturális és gazdasági hatását a múltban és megállapítja az egymásrahatás további lehetőségeit. Látjuk, hogy itt már a szociográfia dinamikai vizsgálatának halvány jelei mutatkoznak. A nagy közösség haszna vagy kára az izraeliták és a cigányok vizsgálatánál erősen szubjektív megállapításokra birja. A történelmi vizsgálat után a jelen állapot rajzát ismeretei és a meglevő adatok lehetőségei szabják ki. Megállapítja a lakosság jellegzetes foglalkozását. Ez a vegyesnyelvü területeken rendszerint nyelvi csoportokon belül változik és így nyelvi csoportosítása a társadalmi osztályok szempontjából is kielégítő. Pontos számadatokat nem közöl, adatai inkább viszonylagosak. A néprajzi adatok összegyűjtésénél már érezhető, hogy túljutott az addig divatos kuriózumok feljegyzésén. Gondosan leírja a ruha- és hajviseletet — ennél is tekintettel van a kölcsönös hatásra. Ismerteti a társas érintkezés formáit, a házasságkötést, a gyermekek nevelését, a temetés és az ünnepek megtartását. Gondot fordít a századában fejlődésnek induló jótékonysági intézmények ismertetésére és az egészségi állapotok rajzára. Ismerteti pl. a golyva felvidéki elterjedését. A nép pszichológiai jellemzését rendszerint saját benyomásai alapján egy-egy történettel végzi el, de sokszor támaszkodik népi megállapításokra, elmondva a közszájon forgó csúfolódó meséket, ha azok esetleg jellemzők a környék lakóira. A három híres bányaváros lakóit így jellemzi : «A körmöciek flegmatikusak, a besztercebányaiak melancholikusak, a selmeciek pedig kolerikusak, akik Plútónak és Bacchusznak szeretnek áldozni». E kijelentése könnyen alapulhatott a régi felvidéki mondáson : «Schláfrige Kremnitzer, stolze Neusohler, besoffene Schemnitzer>>. Igen részletesen ismerteti a közigazgatási intézmények szervezetét. Érdekesek a nép művelődési hajlamaira vonatkozó megjegyzései, ezeket azonban nem támogatja adatokkal, úgyhogy teljesen szubjektív véleményének látszanak. A pozsonyiakról pl. azt mondja, hogy megvetik a tudományt, a turóciak ellenben annál fogékonyabbak és igyekvők. A földrajztudományt Francke híres hallei intézetében sajátította el; itt vált hű harcosává a protestáns ortodoxia túlzó dogmatizmusa ellen küzdő pietista irányzatnak is és ennek a lélek érzelmi tapasztalatokon alapuló tényleges vallási szükségleteiből kinövő áhítatnak praktikus indítékai harmonikusan egészítették ki gyakorlati célú tudományos törekvéseit. Úttörő működése a társadalomkutatás fejlődése szempontjából sem maradt elszigetelt jelenség. Közvetlen tanítványai az államismereti iskola általa kijelölt módszereit követik ugyan, de mindjobban a mult felé for-