Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Hagyomány és fejlődés

36 MARÓT KÁROLY ciója szerint a. m. «das unorganische und unverstandene Überlében von Institutionen und Vorstellungen álterer Entwicklungszustánde.))1 így pl. annak a, nekünk már gyerekesen tarthatatlan hitnek, hogy a «nép» éhséget pestist vagy hasonló társadalmi katasztrófákat ma is úgy tekint és kíván bizonyos ceremóniákkal elhárítani, mint a nemzet (törzs) valami bűnének következményét, J. E. Harrison szerint2 onnan kell erednie, hogy «we once thought and lived totemistically and the habits of totemistic thinking still cling.» Vagy más példa : A Chios szigetén Ker. Szent János június 24-i születésnapjára gyújtott örömtüzeknek, meg a járulékos ceremóniáknak (tüzön-átugrálás, gyújtás és oltás stb.) sem a szent történeti személyéhez nincs látható közük, sem örökhagyójuk gyanánt valami ősi Napisten-kultuszt nem tudtak kimutatni. Ezért látott a jelenségben J. H. Rose3 (többek közt), akinek véleményét főleg az Itália, Szicília és Málta területén (is) nagyon elterjedt tüzünnepek befolyásolták (v. ö. Frazer, The Golden Bough I3, 209. kk.), egyszerűen egy értelmetlenül továbbélő csökevényt abból a korból, amikor Chios szigete még a római birodalomnak részét alkotta. A társadalmak életének látható felszíne alatt, — ahogy Lévy-Bruhl4 mondja — különböző és különféle időkből származó képzeteknek láthatatlan amalgám rendszere él, hatékony és okozza a fejlődésképlet alakulásának látszólag érthetetlen következetlenségeit és indokolatlan meglepetéseit. Ezen a titokzatos alapon aztán akár pl. a keresztény úrvacsora,5 a Robertson Smith szerint értett zsidó áldozati lakoma («Verbündung durch Speisegemeu^ischaft)),)6 a görög Dionysiák széttépett és nyersen felfalt áldozati állatai, meg a legkülönfélébb primitív népeknek a közös étkezésekhez, istenmegevéshez és -vendégléshez stb. fűzött hite, illetőleg az ilyenekkel kapcsolatos szokások közé7 is lehet különféle láthatatlan, történeti vonalakat konstruálni. Elképzelhető, hogy Szent Pál elvető minősítését azokról, akik méltatlanul ettek a kenyérből vagy ittak az Úr serlegéből, összefüggésbe nézzék azokkal a különféle, ősi kultúr- és recens primitív népeknél közönséges szokásokkal, amelyek büntisztázó szabálynak ösmerik és használják az isten vagy az isteni étel kötelezővé tett elfogyasztását.8 Sahogy számtalanszor vezették vissza a göröngydobás, sírkőállíáts stb. szokásait is valamely határozott 1 Methode der Ethnologie, 1911. 79. k. 2 Themis, 1912. 534. 1. 3 Things New and Old, elnöki megnyitó a londoni Folk-Lore. Society-ben, 1934 február 7-én. 4 Les fonctions mentales dans les sociétés inférieures, 1910. 447., és La Mentalité Primitive 1922*, 72. 1. stb. 5 V. ö. Pál, Korinth. I. 11, 24. : «mondta: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek megtöretett". 6 L. Die Religion der Semiten (ford. R. Stübe, 1899.) kül. a VI. kk. fejezeteket. 7 Ezekhez 1. Homeros Comparatus IV., E. Phil. Közlöny 1916. és 1917., 690. kk., 1933., 118. kk. 8 V. ö. Egy. Phil. Közi., 1916., 36. kk. és 1917., 691 kk.