Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Hagyomány és fejlődés

HAGYOMÁNY ÉS FEJLŐDÉS.1 Szellemi alkotásainknak, intézményeinknek, szokásainknak, egy­szóval «emberi világunkénak fejlődését — több-kevesebb következetes­séggel, ki- és megkötéssel vagy egyoldalú vázlatossággal — majd úgy szokták elképzelni, hogy a dologi folytonosság vonását látják benne fon­tosnak és így folyamatos történeti fejlődést emlegetnek ; majd az egyéni invenció szerepét emelik ki és akkor, ennek a kiszámíthatatlanságához képest, ahisztorikus vonalvezetésről, sőt a fejlődés teljes hiányáról is szok­tak beszélni. A valóság mégis az, hogy sem a nagy egyéniség nem független soha a korától, ellenkezőleg : szintén a szociális folytonosság alapján áll úgy, hogy a másodiknak említett fejlődésfajta is, nem eshet egészen kívül a ((történetin» ; sem a történeti fejlődésnek a vonala soha nem tökéletesen egyenes (meg-megtörik, kihagy, bizonyos dolgok elszigetelődnek, föld alatt folytatódva tűnnek fel újra, mások szokatlanul gyorsan fejlődnek, aztán hirtelen és végleg szétesnek), úgy hogy sehol amaz elsőfajta fejlődés sem találkozik merőben «egyénietlenül.» Eszerint azonban a fejlődésnek említett két, polárisán ellentett elképzelését már eleve és legjobb esetben is csak — elméleti egyszerűsítésnek tekinthetjük. A gyakorlatban vagy a tempó lesz valami másféle, vagy általában helytelenül is beszéltünk szociális fejlődésről. Mi a helyesbített fejlődésvonalat, illetőleg a logikai hibát egy mintaszerűen felnagyított, végletes és ezért alkalmas formáció, az ú. n. csökevények esetének a segítségével próbáljuk megpillantani és megpillantatni. * * * A «csökevény», angolul «survival» (fr. «survivance» ; 1. "rudimentum»; n. «Überlebsel») mai fogalmát a XIX. sz. közepétől virágzott H. Spencer­E. B. Tylor-féle anthropológiai-szociológiai iskola vetette fel. Tylortól kezdve, aki a fogalmat megteremtette (Pnmitive Culture I, 1871, 70. 1.), olyan halvány, árnyékszerű szokást, üres mozdulatot vagy sablonos moz­zanatot jelent, amelyik mint határozott okból, értelemmel végzett csele­kedet élt egyszer egy ősi-, eredeti összefüggésben, azután valahogyan szer­vetlenül és értelmetlenül — «halottan» — maradt ott, vagy bukkant fel újra egy utódtársadalom aktuális életében. Fr. Graebner rövid defini­1 A M. Társadalomtudományi Társulatban 1935 január 9-én tartott előadás. 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom