Társadalomtudomány, 1935 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1935 / 1. szám - Szabadjog és szociológia

6 VITÉZ CSIKY JÁNOS rajzolódik elő1 : a synoptikus módszer. Ha belátjuk annak a szabadjogi meglátásnak igazságát, hogy a jogelmélet és a gyakorlati jogászat különbsége az általános és a különös relatív különbsége, akkor a kettő munkaeszközére : a módszerre ugyanez áll. S ha előfeltételi viszonyról, kiindulópontról beszélni akarunk, akkor az semmiesetre sem lehet a levegőben meg nem konstruálható jogelméleti módszer, hanem a szemünk előtt adott, tényleg létező gyakorlati jogászi módszer. S ha azt felfedtük, hogy a gyakorlati jogászat módszere a jogeset és a jogtétel együttnézése, synopsisa, akkor az elemek eláltalánosításával megkapjuk, hogy a jogelmélet módszere : a jogvalóság és a jogi érték synopsisa.2 III. A szabadjogászok alapgondolata. A szabadjogi irány legáltalánosabb jellemvonásainak felvázolása és a legmodernebb jogszemléletekkel való lélekrokonságának kimutatása nyújtott számunkra egy oly általános tájékozódást, amelynek alapján már elindulhatunk a következő, sokkal nagyobb elmélyedést igénylő vizsgálatok lefolytatására : a szabadjogi irány alapvető, központi gondolatának megtalálására. A probléma-felvetést már az eddigiek során megismertük (mi a jogalkalmazás módszere?) s az erre adandó általános válasz lesz éppen az alapgondolat, amely éppen ezért szervesen összefogja az egész szabadjogi gondolattömeget. Az alapgondolat helyes megragadásának nagy fontossága nagy körültekintést igényel : a sokféle fogalmazás, az irodalom tarka összevisszasága miatt az egyedüli lehetséges helyes út, amelyen haladhatunk : a történeti miliőbe való helyezkedés. Fel kell kutatni azokat az előzményeket, amelyek a módszertan kérdését egyáltalán felvetették, azokat a helytelen irányokat, amelyeknek korrektivuma akart lenni a szabadjogi gondolat. A történelmi miliőnek a megrajzolása a szabadjogi irány megindulását megelőző egy évszázaddal kezdődik : a történeti iskola megszületésével.3 Savigny4 keltette életre ezt a történeti iskolát, amely helyesen értette meg az idők szavát : a természetjog lealkonyulását és a pozitív jog hajnalhasadását, de -— noha jót akart, pozitív jogtudományt akart — megteremtett az előző kor normatív természetjoga helyébe egy kauzális természetjogot. S ezzel Savigny természetszerűleg nem a pozitív jog felé való tisz1 Rumpf, Die Methode der Rechtswissenschaft. Wirtschaft u. Recht 1923 és Rechtswissenschaft als Sozialwissenschaft? 1929, kül. 25—28. o. L. rendszeresen Horváth i. m. és Hegel und das Recht, Ztsch. f. öff. Recht, 1932, 53—68.0. És ugyanő : Bevezetés a jogtudományokba, 1932. 73—75. o. Ugyanő : Rechtsphilosophie, Berlin-Grunewald, 1934. 2 Horváth, Hegel etc. 53—68. 3 Kiváló ismertetés Landsberg, Geschichte der deutschen Rechtswiss. 191 , II. köt. passim. Továbbá Kantorowicz, Volksgeist u. hist. Rechtsschule, Hist. Ztsch. 1911—12. és ugyanő : Was ist uns Savigny, 1912. 4 System des heutigen römischen Rechtes, 1840. Kül. 7—9, 12—15, 46, 50—51. és 59. §§-ok.