Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 43 tartozását és újjászületését célzó harmadik birodalmi gondolatával nyújt. Kiegészítik ezeket a tapasztalatokat Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének, az egész korábbi hatalmas gazdasági szervezetet felforgató rendeletei és tervgazdasági programmja, valamint majd minden művelt államnak a legkülönbözőbb politikai, gazdasági, rendészeti stb. intézkedései. Ha mindezeken végigtekintünk, legkevésbbé találhatjuk követendő példákul a bolsevizmust, a fasizmust és a hitlerizmust, lévén az első tisztára keleti zsarnoki uralom, annak minden velejárójával, az utóbbi kettő pedig a magyar lélektől szintén távol álló abszolutizmus, melyek az Isten kegyelméből való abszolutizmustól abban különböznek, hogy népvezérek állanak az élükön, egyébként pedig a Mussolini és a Hitler egyéni nagyságán kívül az olasz és a német nemzetek lelki struktúráján épülnek fel. Tovább menve, nemzetünk öt részre marcangolt állapotában nem tarthatjuk kívánatosaknak azokat a rendelkezéseket, melyek közvetlenül érintik a politikai és egyéni jogokat. Ellenben indokoltnak tekintünk minden oly állami intézkedést, amely alkalmas orvosolni a gazdasági szabadság felötlő visszásságait és anélkül, hogy gúzsba kötné az egyéni kezdeményezést, vállalkozást, lélekben és érzésben közel hozza egymáshoz a nemzet valamennyi rétegét, hogy minden magyar együtt szenvedjen és dolgozzék a magyar feltámadásért. Neubauer Gyula: A világ mai gazdasági és egyéb nehézségei egy-két főokra, vagy számos apró okra vezethetők vissza. Azok között, akik hajlandók egy kimagasló okot megjelölni, szintén vannak ellentétes táborok. így állanak egymással szemben a liberalizmus ellenségei és a liberalizmus barátai, vagyis azok, akik a bajokat annak tulajdonítják, hogy liberalizmus volt vagy még van és azok, akik a bajokat annak tulajdonítják, hogy liberálizmus már nincs, hanem intervencionizmus van. Nem szabad feltenni, hogy ellentét áll fenn a liberálisok és az intervencionisták (étatisták) céljai között. Ha úgy a liberális, mint az étatista csak egyéni céljait követi, akkor egyiknek sincs igaza és egyik elv sem volna fenntarható, ha nem tudná a közérdeket maga mellett tanuságúl felhívni. Csak abból szabad kiindulni, hogy úgy a liberalizmus, mint az étazizmus a köz érdekében alkalmazott társadalomrendező elv gyanánt kíván fellépni s azt kell eldönteni, hogy egyikük is, másikuk is mint közérdekű társadalomrendező elv mennyire használható. Próbáljuk meg kiindulóban a liberalizmus igazi elgondolását magunk elé idézni. A liberalizmus az embereknek a létért való küzdelmét úgy tekinti, mint egy sportmérkőzést, amelyben mindenki egyenlő feltételek mellett résztvehet és a versenyzők legjobbika győz. A verseny nem folyik le szabályok nélkül és a fair play megkívánja, hogy a szabályokat a versenyzők mindegyike szigorúan megtartsa. A verseny nem egyszeri mérkőzésből áll,