Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

36 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS tartó alapelvének érvényesülését, miszerint a kereslet és kínálat törvényéhez alkalmazkodik az áralakulás, mint önműködő, szabályozó erő. A kartell és trösztvilágban ez a liberális közgazdasági alaptétel csődöt mondott. A kartell és tröszt árszabályozás nem felel meg a liberális követelményeknek. Még kevésbbé az a körülmény, hogy a liberális államnak magának is árszabályozóként kellett fellépnie. Természetesen kevés sikerrel. Jellemző azonban, hogy az etatizmust számosan éppen azért tartják indokoltnak, s követelik, mert tröszt- és kartellvisszaélések léteznek és egyszerűen az államra kívánják a kartellek és trösztök szerepét bízni, amikoris elérhető lesz, hogy a szükségletkielégítés olcsóbb legyen, de hogy a leghelyesebb lesz-e, az kérdéses. Csupán az optimista hiedelem világába tartozik ugyanis annak az állítása, hogy az egyéni vállalkozás háttérbe szorításával az univerzális állam boldogabbá fogja tenni az uniformizált egyént. Ez bizonyítva még nincs. Vezérgondolatként megvalósítására törekedni csak kísérletezést jelent. Egyelőre az bizonyos, hogy a liberalizmus nagy eredményei, az egyéni és politikai szabadságjogok érvényre juttatása, s a szabadverseny kialakítása, úgy, amint az a francia forradalom óta kifejlődött, nem vonták maguk után az emberi boldogulást, mindenki számára a gazdasági jólét alapjainak megteremtődését. Sem a klasszikus közgazdaság önmagát szabályozó tőkeelmélete, sem a liberális jogalkotásnak a kapitalizmust szabályozó eddigi rendszerei nem váltak be. Az előbbire a kialakuló kapitalizmus nem volt képes, míg az utóbbi az önmagát szabályozni képtelen kapitalizmusnak lett éppen a megrögzítője, hibáinak intézményes fenntartója. A liberalizmus nem csak azért hanyatlott le, mert érvényesülésének lehetősége alól mindinkább kicsúszott az ethikai alap, hanem mert nem tudott annyit nyújtani, dacára az egyén erősítésének, mint amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy minden ember a maga tehetségének és képességének méltó érvényesülését találja meg a társadalomban. A liberalizmus nem tudott eleget tenni az igazság társadalmi kategóriájának. Ezen oknál fogva a liberalizmus alapján kiépülő állami szervezet az egyénre gyakorolt hatásában logikai tekintetben is a liberalizmus hiányosságának eszmekörét gyökereztette be a lelkekbe. Amint a kereslet és kínálat szabad érvényesülése nem bizonyult árszabályozó erőnek és árszabályozásnak kellett bekövetkeznie, a liberalizmus legérzékenyebb pontján kapott sebet a tömegek előtt. És ez a seb egyelőre halálosnak látszik. Innen van az, hogy liberális eszmékre mind nehezebb erős pártokat felépíteni. Az etatizmus viszont még nem találta meg az árszabályozásnak a normáját. Ezért nem lehet az etatizmust sem vakon követni. A középkor teljesen megkötött gazdasági rendszerét a liberalizmus teljes gazdasági szabadsága váltotta fel. A két ellentétből a szintézis vala-