Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS 37 mely tervszerű gazdálkodásban keresendő, melynek irányítója azonban nem a magánvállalkozási szellem, hanem az állami omnipotencia lesz. A liberalizmus háttérbe szorulása maga után vonta a demokratikus intézmények átalakulásának a szükségességét. Ennek tárgyalása azonban messze vezetne. Egy körülményt azonban különösképpen ki kell emelni. A liberalizmus hanyatlásának hatását a szocializmusra, mert az szinte választóvíz erejű. Míg a liberalizmus fénykorában a demokratikus intézmények kifejlesztésének követelésében a főtényező a szocializmus volt, addig, amint a liberalizmus tömegmozgalmi értelemben megingott, a szocializmus is levetette álarcát és az alsó néposztály diktatúrájának követelésével az univerzális állam végletekbe menő formáját tűzte ki leplezetlen céljául. A szocializmusnak nemzetinek nevezett iránya ugyancsak egyoldalú osztályuralomra törekszik, csakhogy az alsóbb néposztályok diktatúráját nemzeti színbe öltözteti. A nemzetköziségről lemondván, viszont a sovinizmusnak minden árnyoldalát viseli magán. Ha a szabadság fogalmi körének átalakulását is tekintetbe vesszük, úgy még élesebben rajzolódik ki a liberalizmus hatásaként keletkező ellenhatások képe. Az univerzalizmus eszmekörében a szabadság is mást jelent, mint ahogy a liberalizmus annyi forradalom nyomán azt formulázta. Az egyéni szabadság értéktelen tantusz. A szabadság az egyénnek, mint állami szervnek az összességnek, a nemzetnek való szolgálásában áll. Az univerzalizmus eszmekörében csak politikai szabadság van, amely az egyén állami szerviségéből folyik és az összességnek való szolgálat kötelességében nyilvánul meg. Van igazság ennek azirányú indokolásában, hogy az ember jelleme nemcsak az egyéni szabadság által fejlődik, hanem az önmérséklet és az engedelmesség által is. Természetes, hogy a szabadság ilyetén értelmezése mellett az etatizmus számára megteremtődött az alap. Amit liberális felfogás szerint elképzelni nem lehetett, az valóra vált éppen a liberalizmusba vetett hit megingása folytán. Ha a magyar helyzetre is tekintettel kívánunk lenni, úgy Magyarországon a liberalizmus eszmevilágának egészen speciális alakulásával állunk szemben. .-v magyar liberalizmus a magyar nemesség nagyszerű áldozatkészségéből virágzott ki, a jobbágy felszabadítás tényében, s az 1848-i törvények tartalmában. Az egyén erősítése a nemzet erősítését jelentette ekkor, s a magyar liberalizmus a nemzet erősítésének a feltétele mellett hozta létre kezdetben a maga alkotásait. A liberalizmus Magyarországon a nemzet felszabadulásának a tényével az idegen uralom alól lett a kormányzás alapelvévé és általa illeszkedett be nemzetünk a Nyugat civilizált államainak sorába. A haladásnak az a szolgálata, mely az egész világon jellemezte a liberális politikát, a magyar nemzetet is a haladás minden áldásában része-