Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)

32 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS szellem szinte bujkálásra kényszerül. Az ő uralmát kell felemelni és akkor nyom nélkül eloszlik a kínzó probléma. Utópia ez, légvárépítés, élettelen fantáziálás? Aligha. De a filozófia csak az elvet ismerheti fel, megvalósítása módjának a kigondolása a politika, az igazi nemes politika feladata. Körmendy-Ékes Sándor: 1. A liberalizmus a sok évszázados jogegyenlőtlenség és az abszolu­tisztikus rendőrállamnak minden életviszonylatba beavatkozni törekvő tendenciája elleni reakció életszemlélete. Noha sem az államhatárokon belül az állam és az egyén közötti vagy az állampolgárok egymásközti viszonyá­ban, sem pedig államközi viszonylatban a liberalizmus maradéktalanul meg nem valósult soha, a háború előtt elveinek fokozatos alkalmazása felé haladt a fejlődés világszerte. A gazdasági liberalizmus elveinek nemzetközi viszonylatban a ván­dormozgalom, a tőkeforgalom és a kereskedelem teljes szabadsága, belső vonatkozásban pedig a zsákmányolás szabadságának csupán büntetőjogi­lag korlátozott biztosítása felelt volna meg. A szabadkereskedelem elvét Anglia kivételével sehol nem alkalmazták a gyakorlatban, mert mindenütt felismerték a nemzeti élet érdekek védelmének szükségességét, amire azon­ban az akkori kiegyensúlyozott viszonyok között a mérsékelt vámvédelmi rendszer is elégségesnek bizonyult. Az államok határain belül viszont a gazdasági liberalizmus majdnem minden viszonylatban maradéktalanul érvényesülhetett és a földgömb kincseinek hasznosítását nagymértékben elősegítette, de mivel érája a technika óriási fejlődésének és a kapitalizmus virágzásának korszakával esett össze, a gazdasági erőviszonyok olyan elto­lódásához is vezetett, amely a nagytőke kezébe juttatta a politikai és gazda­sági hatalmat, az egyenlőtlen esélyekkel indulók közötti tényleges egyen­lőtlenséget fokozta, a gyengéket pedig éppenúgy kiszolgáltatta a hatalma­soknak, mint az a korszak, amellyel szemben elméletileg a haladást kép­viselte. Addig, amíg a gazdasági fejlődés és prosperitás a széles néprétegek szükségletkielégítésének folytonos tökéletesedését tette lehetővé, addig csupán a munkástömegek ébredtek a liberalizmus kinövései elleni védeke­zés szükségességének tudatára, az ellenszert azonban hamis irányban keres­ték. Amint elmúlott a prosperitás, amely a társadalom szeme előtt a libe­ralizmus túlzásainak következményeit addig eltakarta, a szocializmus eszmekörén kívülálló széles néprétegek is felismerték az egyéni önzésre fel­épített rendszer visszásságait és az állam beavatkozását kívánták a libera­lizmus túlkapásainak leküzdésére, amelyekkel szemben már védteleneknek érezték magukat. Noha az etatizmust a háború szükségparancsa tette rend­szerré s így történetileg kifejlődésének gyökerei nem a liberalizmus elleni reakcióban keresendők, eszmeileg és mai megnyilvánulási formáiban az tényleg ilyen reakciónak felel meg. 2. Az etatizmus egyrészt az államokban szervezett társadalom kol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom