Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1934 / 1-2. szám - Liberalizmus és etatizmus. (A társadalomtudomány körkérdésére.)
22 LIBERALIZMUS ÉS ETATIZMUS ellenállhatatlan erejű természeti törvényei szerint és meg fogjuk látni, hogy ez a folyamat lényegileg mégsem etatizmus a szó eddigi értelmében, hanem egy merőben újfajta közületi jelenség. Ezen eredmények azonban csak a jog szerkezeti alapkérdéseinek a szociológiai tudás reflektorfényébe helyezése által oldhatók meg teljességgel. Ezen methodikai elvi elgondolásomban megeró'sített mindaz, amit egy teljes évi külföldön tartózkodásom alatt a horogkereszt forrongó harmadik birodalmában észleltem, ahol a társadalmi és állami berendezkedések egésze kimozdult a helyéből és új formákba ömlik át a közületi lét egésze. Az etatizmus hozzávetőleg a liberálizmus ellentéte a múltban ; a modern állam a liberálizmus ellentéte a jövőben. Nem akarhatjuk az etatizmust, mint visszatérést a múlthoz, de kénytelenek vagyunk számolni a jövővel, amelyre nézve kétségtelen, hogy az már nem a liberálizmusé. Ezzel végeztem volna a körkérdés 2. pontjában bennrejlő politikummal is. Módszeres kiindulásomnak megfelelően szükségesnek látom rámutatni arra, hogy a szociológia, mint pozitív tudomány csak arra vonatkozólag adhatott megbízható eligazítást, hogy a társadalom dialektikus rythmus-törvényeinél fogva miért van növekedőben a liberálizmus bukásával egyidejűleg éppen az a közületi jelenség, amelyet azok tekintenek etatizmusnak, akik voltakép még mindig a liberális képletek szerint gondolkodnak. Én felette helyesnek tartom a körkérdés 3. pontja után következő részletezést, amely mind tárgyi fenomenológiára törekszik, végeredményben annak a kérdésnek az egységes megoldására, hogy a modern állam, mint szociológiai közület miért nem ugyanígy konkretizálódik mindenütt, hanem változatos formákat tüntet fel ott, ahol teljes megvalósulásra tör. A körkérdés 3. pontja munkaterületemen kívül eső, tisztára szociálpolitikai jellegű lévén, arra nyilatkozni nem kívánok. Horváth Barna : I. A liberalizmus főhibája az, hogy következetlen alkalmazással kompromittálta helyes alapeszméjét : a szabadságot. A tekintély elvén nyugvó társadalmi rend elleni vallásos, gazdasági, társadalmi és erkölcsi tiltakozásként születvén, dogmává merevítette a szabadságnak azt a különleges történeti környezetben megpillantott és alapjában negatív fogalmazását, amelynek azután csődöt kellett mondania egy későbbi történeti környezetben, amely az előbbitől lényeges pontokban különbözött. A liberálizmus nem vett tudomást arról, hogy a szabadság konkrét fogalmazása nem maradhat tartalmilag ugyanaz a társadalom rohamos fejlődése közben. Abba az igen gyakori hibába esett tehát bele, hogy azt, ami helyesnek bizonyult egy bizo-