Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Albrecht Ferenc dr.: Forrástanulmányok gróf Tisza István román nemzetiségi politikájához. Lugos (Husvét és Hoffer), 1933. III l. [könyvismertetés]

134 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE emigrációban élő szerző erősen antifasiszta felfogású. Tételeit a történelmi példák tömegével igyekszik igazolni. Elmondja, hogy a római birodalom és Olaszország történelmének egész folyamán mindig egyes városok viszik a vezetőszerepet, amelyek önkormányzatukra roppant féltékenyek és szüntelenül küzdenek egymással a hegemóniáért. Minden ilyen város szinte külön világ, amely évszázadok óta erős szálakkal fűzi magához a környező «provincia» falusi lakosságát is. Soraiból kiérzik a neheztelés a fasiszta kormányzat intézkedéseivel szemben, amelyek Sforza szerint letörték a városok autonómiáját és jelentőségüket az olasz nemzet életében csökkenteni igyekeznek. Az olasz lélek univerzalista, a világállam után sóvárgó voltának bizonyítására Sforza idézi Dantét és felemlíti az olasz história számos mozzanatát. Békeszeretetére jellemző a cikkíró szerint, hogy az olasz államok mindig csak defenzív háborúkat folytattak, védekezvén az északról betörő ellenséggel szemben. Az olasz nép Sforza szerint ma is érzi, hogy a túlzó nacionalizmus pusztításai vitték mindig Európát a szakadék szélére. Ennek a meggyőződésnek az állandóságával szemben a fasizmust is csak átmeneti jelenségnek tartja. Martonyi János. REVUE INTERNATIONALE DE SOCIOLOGIE. 1933 IX—X. Howard Becker: La part du sentiment dans les origines de la croyance a Vimmortalité (Az érzelem szerepe a halhatatlanság hitének keletkezésében). A szerző Leuba tételéből indul ki, amely szerint a túlvilági élet hitének két formája van. E két, élesen elhatárolt forma a primaire vagy primitív és a secondaire vagy modern formák. Az előbbinél fizikai indítékok vannak (árnyék, álom stb.), a másodiknál teológiaiak. Mindkettőben szerepet játszik az egyén élete folytatásának intenzív vágya. A primitív formára jellemző a műveltség előtti ember rendíthetetlen hite a túlvilági életben. Tónusa pesszimista, a műveltség ezen fokán nem tudtak jót elképzelni a túlvilági életről. A túlvilági élet hite oly indítékokon alapult, melyeknek természete nem nyújthatott érzékelhető bizonyosságot. Ebben a formában a túlvilági élet boldogságnélküli, keserves. A modern forma az egyik legelterjedtebb teória szerint az ideális értékek megvalósítására törekvő vágyból született. Kialakulásához az emberi fejlődés további foka volt szükséges. A paradicsom gondolata csak akkor születhetett meg, amikor a barátság s a szeretet ideáljai már megvoltak. Primitív formájában túlvilági élet hite a biztonság s megerősítés égető, tudattalan vágyában jelentkezett, míg a modern forma a logikus rendszerek csoportja lett. Természetük szerint pszichológiainak és logikainak is nevezhetjük őket. Közös tulajdonságuk, hogy mindkettő a vágyból ered, az egyikben tudattalanul s csak körvonalakban, a másikban, bár szintén tudattalanul, de már észszerűsít ve.