Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Albrecht Ferenc dr.: Forrástanulmányok gróf Tisza István román nemzetiségi politikájához. Lugos (Husvét és Hoffer), 1933. III l. [könyvismertetés]

132 FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE arculatának és programmjának kidolgozásában játszott. A cikk röviden, hitvallásszerüleg fejti ki a nemzeti szocialista felfogást az állami és a társadalmi élet alapvető kérdéseiről. Beállításában erősen érzik, hogy a külföldhöz szól és azzal akarja megértetni a Németországban lejátszódott eseményeket. Megértést akar kiváltani a hitleri gondolatvilág iránt s semmi mást, mert — amint azt már a bevezetésben hangsúlyozza — a nemzeti szocializmus a német szellem jellegzetes terméke, amely másfajú népek között nem kíván magának hívőket toborozni. Rosenberg szerint a történelemben minden nagy alkotó mozgalom egyetlen alapvető gondolatból indul ki, amelynek a maga teljes erejében, megalkuvás nélkül kell érvényesülnie. A demokrácia gyengesége éppen abban áll, hogy egyformán engedi érvényesülni a legkülönbözőbb eszméket, sőt bizonyos eklektikus hajlammal azokat összeházasítani igyekszik. Ezért Rosenberg úgy véli, hogy mindig csak a gyengülő, hanyatló népek választják életformául. A nemzeti szocialista ideológia szilárd alapköve a hit a vérközösség, a faj erejében, amely az egy fajtához tartozók lelki beállítottságát, gondolkodásmódját azonossá teszi. Görögország és a római birodalom sírját a faj keveredés ásta meg és pusztulásuk nyomán Európán tökéletesen úrrá vált volna a káosz, ha egy új, egészséges faj (a germánok) nem jelent volna meg északon. A németség azonban eddig még nem tölthette be méltóan világhivatását, mert századokon keresztül a dinasztiák, majd később az osztályok közötti harcokban őrölte fel erejét. Az ezek által okozott sülyedésből, amely az 1918-at követő években érte el mélypontját, Hitler Adolf emelte ki a német népet. Mozgalma a leghatározottabban elvetette azokat az eszméket, amelyek a XIX. század folyamán uralkodtak. Véget vetett a demokratikus rezsimmel együtt járó felelőtlenségnek és visszaéléseknek s megteremtette Németországban a belső egységet és a társadalmi békét. | A mozgalom elnevezésében szereplő «nemzeti» és «szocialista» szót Hitler beható megfontolás után választotta és mindkettőt mély tartalommal akarja megtölteni. A nemzeti gondolatot mindenki által átérzett közkinccsé akarja tenni és megakadályozza, hogy vele bárki is önös érdekből visszaéljen. Nem tűri, hogy a munkásság egy zsidó-marxista nemzetközi szövetkezés harci eszköze legyen. Rosenberg itt rámutat arra a tényre, amelyet a harmadik birodalom vezérei szívesen húznak alá, hogy t. i. a hatmillió szavazattal rendelkező kommunista párt 1933-ban fegyveres fölkeléssel akarta a hatalmat kezébe kaparintani. Kiemeli, hogy ahhoz a rengeteg bűnhöz képest, amit a marxista vezetők nemzetük ellen elkövettek, bűnhödésük aránytalanul enyhe és a hitlerista forradalom szinte teljesen vértelen volt. Hitler jól tudja, hogy a marxizmus kiirtásához nem elég a puszta katonai erő, hanem a dolgozó tömegek bizalmának megnyerését tűzte ki céljául. A faji egység és tisztaság gondolatának szemszögéből ítélendők meg