Társadalomtudomány, 1934 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1-2. szám - Albrecht Ferenc dr.: Forrástanulmányok gróf Tisza István román nemzetiségi politikájához. Lugos (Husvét és Hoffer), 1933. III l. [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. NUOVA ANTOLÓGIA. 1933 november 16. Bruno Biagi: Lo stato corporativo nel pensiero di Mussolini. (A korporatív állam Mussolini elgondolásában.) Bruno Biagi érdekes tanulmányában a fasizmus társadalmi és közgazdasági elméletének alapjait világítja meg. A modern állam politikai és társadalmi válságának közös okát a cikkíró a liberális demokráciában látja, amely a francia forradalom eszméinek kritika- és korrekciónélküli megvalósításaként jelentkezik a modern állami és társadalmi életben. A francia forradalom minden ember számára proklamálta a szabadság és egyenlőség elvét, de nem gondoskodott azoknak a politikai és jogi alapfeltételeknek a megteremtéséről, amelyek a szabadság és egyenlőség eszméinek tényleges érvényesülését a társadalomban biztosították volna. Darabokra tört egy olyan társadalmi és gazdasági rendet, amely minden hibája és igazságtalansága mellett is, igyekezett az akkori viszonyokhoz simuló intézményeiben védelmet nyújtani a társadalom minden tagjának,szétszaggatta a feudális kötelékeket, megszabadította a gazdasági életet a céhrendszer bilincseitől, de egyszersmind magára hagyta az egyént egy sereg elvont és névleges jog birtokában, amelyekről igen hamar kitűnt, hogy azoknak gyakorlása a kevésszámú kiváltságosok privilégiumát képezi. A kiváltságos helyzet alapja pedig most már nem a születés, hanem a vagyon, amelynek megszerzésére és halmozására a liberáliskapitalista társadalomban szinte korlátlan lehetőségek nyílnak az egyén számára. Az egyenlőtlenség és a társadalomnak érdekcsoportok szerint való differenciálódása a politikai szabadság és egyenlőség korában nagyobb mérveket ölt, mint bármely más korban. A politikailag és gazdaságilag leghátrányosabb helyzetben lévő osztály, az ipari munkásság szakszervezeti mozgalmát a fasizmus a liberális-kapitalista fejlődés szükségszerű velejárójának tekinti és Mussolini már 1919-ben, a Fasci di Combattimento gyűlésén kijelenti : «Mi a nemzeti szindikalizmus alapjára helyezkedünk és harcolni fogunk a technikai és szellemi retrogradizmus ellen. De meg kell mondanunk a munkásosztálynak, hogy más dolog valamit lebontani és más alkotni valamit. Hogy a rombolás egy óra alatt végbe mehet, míg a felépítéshez évszázadok kellenek.))