Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 3-4. szám - Bary József emlékiratai: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933 [könyvismertetés]

33o KÖNYVISMERTETÉSEK függetlenségi és önállósági törekvéseit)). A horvát nemzet jövője ma a legbizonytalanabb, elnyeli-e a nagyszerb expanzió, kis parasztköztársaság marad-e olasz befolyás alatt vagy belép egy osztrák-magyar-horvát trializmusba, ki tudja ezt megjósolni? Jehlicka Ferenc a szlovákok revíziós törekvéseiről ír a nagyon meleg magyar barátság hangján, legérdekesebb része a Vatikán revíziós politikájáról szól. Kívánja a tót nép számára a plebiscitumot, hogy az szabadon dönthessen nemzeti hovatartozandóságáról. Steier Lajos — a felvidéki kérdés legkiválóbb ismerője — a Masaryk-féle revíziós törekvéseket ismerteti, majd a tót nemzeti egység megmentése érdekében sürget akciót. Dvorcsák Győző, a tót emigráció Párisban élő vezére a francia politikusok revíziós felfogásáról számol be igen érdekesen. Erdélyi Férfiak Egyesülete komoly szolgálatot tett a revízió ügyének a kérdések felvetése és a legilletékesebb szakemberek munkáinak közzététele által. Sokirányú akció szoros együttműködésétől függ a revízió előkészítése. Ebben az irányban pedig örvendetes haladást látunk. Bary József emlékiratai: A tiszaeszlári bűnper. (Budapest, 1933. 612 oldal.) Tiszaeszlár ! Jelentéktelen kicsi falu a Tisza mentén, szegény, földmíves parasztok apró házai, sáros utcák, mezítlábas gyerekek, eseménytelen szegénység, csend. A nagy esemény napján az ismeretlenség mély tengerében vegetáló semmi, kis korall-képződmény valahol messze a víz alatt. Egy év múlva : az egész civilizált világban ismert hely, ezer meg ezer újságcikkel, nyilatkozattal, beszéddel, gyűléssel, vitával körülharsogott központ, egy egész viharos óceán által ostromolt sziget, az érdeklődés tárgya, világközpont. Egy kis paraszt cseléd, Solymosi Eszter, 1882 április i-én Tiszaeszláron nyomtalanul eltűnt. Ez a nap az úgynevezett zsidóhúsvétnak : passah-nak szombatja volt ; a kis falu zsinagógája tele volt idegen, a környékről és Galíciából érkezett zsidóval : saktert választott a hitközség. Az eltűnt gyermeket keresi anyja, testvére, rokonai, kenyéradó gazdája, az egész falut telebeszélik, végigsírják s a leány nincs sehol. Hetek múlva a zsidó templomszolga négyéves kisfia, Scharf Samu, libapásztor gyermekeknek elmondja, hogy ő tudja, hová lett a «magyar lány». A «táteleben» behívta hozzánk, megmosták a lábát, leültették egy székre, hátrakötötték a kezeit, betömték a száját és az idegen sakter bácsi elmetszette a nyakát ! A gyermekét kereső anyának hamar fülébe jut ez a beszéd. Rémülten szalad a községi bíróhoz, vizsgálatot kér a zsinagógában. A fantasztikus mesében — végeredményben — senki sem hisz még ; se az anya, Albrecht Ferenc.