Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Concha Győző 1846-1933

FIGYELŐ 77 tolt politikai és szociológiai irodalmat is, köztük, ha a hírek igazat mondanak, szélsőségektől távol álló alkotmányjogi és történetpolitikai műveket. A nagy szimbólumnak szánt aktus horderejét különbözőkép lehet ugyan megítélni, de ki tudná megmondani, hol fog megállani a tegnap értékeinek ez a kataklizmaszerű devalvációja? Amüyen lehangoló perspektíva ez egy, a politikai tudományok csendes művelésének szentelt kontemplatív élet számbavételénél, épen olyan felemelő, hogy kevéssel előbb még végleg meghaladottnak látszó doktrínák hogy találnak az óriási eltolódások folytán igazolást, vagy újabb színezetet és jelentőséget. önáltatás volna el nem ismerni, hogy a zaklatott napjainkban mindenhatónak mutatkozó Idő nem haladt el nyomtalanul Concha Győzőnek a magyar szakirodalomban páratlanul álló erudicióval megírott monumentális politikája felett. Épen alkotmánytanának bevezető fejtegetései : a társadalomtannak címzett fejezet az, amelyet — bármennyi értékes gondolatot nyújt is egyes részletkérdések, így a rendek és osztályok ma annyit vitatott kérdése tekintetében —, egészben már régebben meghaladottnak éreztünk. A («polgári») társadalom fogalmának az állami élet körén kívül eső, merőben egoisztikus motívumokon alapuló laza kapcsolatokra való korlátozása, amely ebben az elgondolásban az állami életnek reális bázisa, de egyben fogalmi ellentéte is — ez a Hegeltől Mohiig uralkodó doktrína, — már hosszú idő óta nem talált követőkre s az ebben az értelemben vett «társadalomtannak» Concha Győző volt az utolsó képviselője. Bármennyire érezzük is ma az állami élet jelenségeit is felölelő társadalomfogalom szükségességét, époly világos előttünk az is, hogy ez az elgondolás az annak idején még eleven erővel ható XVIII. századi endámonisztikus rendőrállam gondolatának volt szellemtörténeti szükségszerűséggel fellépő antitézise. A legújabb tanulságok nyomán pedig egyáltalán nem tarthatjuk kizártnak, hogy a napjainkban újult erővel érvényesülő állami omnipotencia az állam és társadalom fogalmának dialektikus szembeállítását elemi erővel fogja valamely formában újból megkövetelni. Az állam problémáinak a német ideálizmus nagy nyomdokain haladó s a spekulatív metafizika körében mozgó tárgyalása a maga idején kétségtelenül idegenszerűen hatott a magyar jog- és állambölcselet világában, amely Beöthy Leó és Pulszky Ágost óta a pozitivizmus hatása alatt állott. De Concha Győzőnek pátriarchai életkora s egymást felváltó nemzedékeket átívelő pályája lehetővé tette, hogy megélje a pozitivizmus lehanyatlását, amelynek a világnézeti igényeket ki nem elégítő voltára Pulszky Ágost jogbölcseletéről írott maradandó értékű bírálatában rámutatott ; pályája végén megélte az ideálizmus újjáéledését és azt, hogy az állam lényegére vonatkozó fejtegetései a kor uralkodó gondolatmenetébe kapcsolódva ma is eleven erővel tudnak hatni. Az államnak a nemzet fogalmára épített meghatározását, a Rousseau-féle atomisztikus individualizmus határozott