Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - Concha Győző 1846-1933

FIGYELŐ } CONCHA GYOZO 1846—1935. Társulatunk tagjai és szemlénk olvasói a mult hónap közepén megilletődéssel szereztek tudomást arról, hogy Concha Győző, az állami és társadalmi tudományoknak legidősebb és legtekintélyesebb magyar munkása, egymást felváltó nemzedékek hosszú sorának kedvelt és tisztelt tanára, a Magyar Társadalomtudományi Társulatnak a hazai tudományos világból tiszteletbeli tagja bevégezte azt a hosszú pályafutást, amely a Gondviselés kegyelméből osztályrészéül jutott. A magyar társadalom lerótta az érdemes halottal szemben a kegyelet és hála adóját ; társulatunkra és folyóiratunkra pedig az a feladat hárul, hogy az elhúnyt tudós gazdag és értékes munkásságát számbavéve, mérföldkövekkel jelölje meg azt a pályát, amelyet Concha Győző az emberi szellem és a magyar tudományosság történetében megfutott. Az ő kivételes egyénisége erre nemcsak módot nyújt, de parancsolóan megköveteli, hogy az egyéni és baráti kapcsolatokban s a hivatási kötelességek példás teljesítésében gyökerező érzelmi momentumokon s egy «a tudomány állásának)) mértékét megütő átlagos irodalmi munkásság méltatásán túlmenő, szélesebb távlatú megvilágításban részesüljön annak a tudományos körnek a részéről, amely életművéhez legközelebb állott. Ez a feladat nem könnyű. Fáradhatatlan munkásságát a mult század derekán kezdette el, amikor az állami és társadalmi életet formáló erők egy legalább is hosszú időre biztosított labilis egyensúlyban voltak és «hatvan év tudományos mozgalmainak)) színteréről akkor kellett eltávoznia, amikor a minden elismert szellemi érték elsodrásával fenyegető kultúrválság apokaliptikus áradata tetőpontjához közeledik. Ma a tárgyilagos szemlélő alig tud szabadulni attól a lesújtó benyomástól, hogy nemcsak az oktalanul lekicsinyelt tételes jogtudományon, de efemer intézményeken felülállónak képzelt állam- és társadalomtudományi koncepciókon, túlzás nélkül mondhatjuk, már az összes morális és szellemi tudományokon kísértetiesen kezd beteljesülni a mult század közepe egyik nyugtalan szellemének döbbenetes próféciája : drei Worte des Gesetzgebers und Bibliotheken werden zur Makulatur. A gondolkodók forrongó népe, sok egyéb között máglyára vetette a mindent legyőző Idő által meghazud-