Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK

BIRTOKTAIAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK 59 A helyzet 1930-ban. 1920 óta Magyarország népességének szerkezetében lényeges változás ment végbe, amely nem hagyta érintetlenül a mezőgazdasági szegénységet sem. Az az új irányzat, hogy a kultúrnépek körében mindenütt apad az újszülöttek száma és csökken a halandóság, Magyarországon még nagyobb mértékű volt, mint más országokban. A húsz évnél fiatalabb életkornak száma 1930-ban mintegy 60.000 fővel kisebb, az ennél idősebbek száma pedig több, mint háromnegyedmülió fővel nagyobb, mint 1920-ban volt. Ez a munkabíró életkor népességének mintegy 15%-os emelkedését jelenti. Mivel a jelek arra mutatnak, hogy a társadalom minden rétegére kiterjedő általános jelenséggel állunk szemben, valószínű, hogy a mezőgazdasági napszámosok munkabíróinak száma is ugyanebben a mértékben emelkedett. A gazdasági cselédekre ez természetesen nem vonatkozik, mert ezek számának emelkedését nem a szaporaság, hanem az uradalmak viszonyai és gazdasági rendszerük változásai irányítják. Ez az utolsó évtized első felében nem kedvezett a cselédségnek, mert ezeknek az éveknek kedvező őstermelési konjunktúrája a gépi erő előrenyomulását hozta magával ; a traktorok s a többi gépek elterjedése a kézi munkaerő apasztását tette lehetővé. Átmenetileg lehetett is érezni ilyen apadást ; de amint az évtized második felében a gazdasági válság kibontakozott és a termény ára esett, ismét emelkedni kezdett a cselédség létszáma, tekintettel arra, hogy a traktorok szerepét újból a fogatos művelés vette át. Az Országos Gazdasági Cselédpénztár adatai szerint ma a gazdasági cselédség fejszáma körülbelül újra az 1920. évi szinten van. Kétségtelen, hogy a gazdasági cselédség és a mezőgazdasági napszámos réteg az elmúlt évtizedben szintén hozzájárult a munkabíró elem növeléséhez. Csak az a kérdés, hogy hol van ez a szaporulat. A gazdasági cselédség felnőtt fiai valószínűen a napszámosok soraiba kerültek, mivel azonban végeredményben a napszámosmunka kereseti lehetőségeit is csökkentette a gépi munka elterjedése, a külterületi napszámos népnek keresethez jutni nem tudó többlete a falvak felé húzódott, a falvaké a városok felé. Az országos arányszámot véve alapul a gazdasági cselédség és a mezőgazdasági napszámos elem munkabíróinak száma tíz év alatt mintegy 150.000 fővel növekedhetett. Ennek a tömegnek bizonyára nem kis hányada szerepel a városi munkanélküli elemben és része van abban, hogy a városok népe e tíz év alatt Magyar országon is nagyobb mértékben növekedett, mint a vidéké. De a városok felszívó ereje sem volt elég nagy ahhoz, hogy minden vidéki elhagyottnak és kenyértelennek megélhetést nyújtson. így számolnunk kell azzal, hogy ez a többlet nem veszett el teljesen a falu számára, hanem ha már a gazdasági cselédség száma nem emelkedhetett lényegesen, a mezőgazdasági napszámosnép fejszáma lett nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Ez pedig csak az igények leszállítása árán következhetett be. Az eltelt évtized folyamán azonban lezajlott Magyarországon egy