Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK

BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK 55 A mezőgazdasági munkás, napszámos rétegben a legnagyobb arányú a nők keresőmunka-vállalása, utána pedig a kisbirtokos népesség mutatja a kereső nők magas arányát. Ha a roppant férfitöbblettel rendelkező gazda­sági cselédség adatait figyelmen kívül hagyjuk, az agrárnépesség nőinek munkavállalása jóval általánosabb, mint azt az egyéb foglalkozási ágaknál látjuk. A kisbirtokosság leányai és asszonyai túlnyomó részben mint segítő családtagok addig vesznek részt a kereső munkában, míg gyermekeik nem mentesítik őket e munka alól. A gazdasági munkások és napszámosok leányai kezdetben egy árnyalattal kisebb mértékben vállalnak kereső munkát s ebben való részvételük a férjhezmenettellel lényegesen megcsap­pan. Viszont a magasabb, 40 éven felüli korcsoportban a napszámos­munkásnők aránya megnő, sőt a 40—59 éves korcsoportban, ennek a foglal­kozási osztálynak 361-es arányszáma a legmagasabb valamennyi foglal­kozási csoport között. A napszámos réteg tehát legkevésbbé tudja teher­mentesíteni asszonyait a pénzért való munkavállalás alól. Műveltség. Kultúra tekintetében a mezőgazdasági birtoktalan elem az ország népének legelmaradottabb része. 1920-ban a nem őstermelő nép között a férfiak 4-8%-a, nők n-3%-a volt analfabéta, a gazdasági mun­kások férfiai között ez az arányszám i8-2%-ra, női között 22-2%-ra emelkedett. Még ennél is sokkalta rosszabb volt azonban a gazdasági cselédség műveltségi foka, mert itt száz férfimunkás közül 267, száz női kereső közül 29-0 volt teljesen írástudatlan. A gazdasági cselédeknek és munkások elmaradottságát az általános elemi iskolai kötelezettség mellett, ami Magyarországon már 1868 óta érvényben van, az magyarázza, hogy ez az elem főként a külterületeken, a tanyákon él s így iskolázása igen nagy akadályokba ütközik. Az utolsó évtizedben ennek a bajnak elhárítására az ország igen nagy erőfeszítéseket tett. A birtoktalan őstermelő nép anyagi erő hiányában még tehetséges gyermekeit is csak egészen kivételesen tudja iskoláztatni. Az 1930/31. tan­évi adatok szerint 1000 gazdasági cseléd vagy munkáscsaládra csak tíz olyan fiú és két olyan leánygyermek esett, aki az eleminél magasabbfokú, tehát tanonc-, polgári- vagy középiskolába járt. Az ország lakosságának több mint negyedrészét tevő néprétegben ilyen módon a gyermekek iskoláz­tatása a szegénység kényszere következtében úgyszólván kizárólag az elemi fokra szorítkozik. A patriarkális viszonyok, amelyeknek nyomait Magyar­ország társadalmi viszonyai még nem egy tekintetben őrzik, a szegénység tehetséges gyermekeinek iskoláztatása érdekében ma már, sajnos, nem szoktak érvényesülni. Ház- és birtokviszonyok. Teljesen ccnincsetlen»-nek ezt a birtoktalan elemet sem lehet nevezni. Földje nem igen van, de a házbirtokban jelentős arányban részesedik. E tekintetben nagy a különbség gazdasági munkások •és gazdasági cselédek között ; ezek az utóbbiak szolgálatuk tartamára lakást is kapnak, arra pedig, hogy maguknak közben házat szerezzenek, keresetük

Next

/
Oldalképek
Tartalom