Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK

BIRTOKTALAN FÖLDMÍVES NÉPÜNK. Magyarország ma a gazdasági kultúrának azon a fejlődési fokán áll,, amely átmenetet jelent az agrár és az ipari jellegű kultúrfok között. Lakosságának 1920-ban a felénél valamivel nagyobb része, 55*6%-a élt mezőgazdaságból. Az új népszámlálás foglalkozási adatait még nem ismerjük; a jelek szerint az utolsó évtized alatt az őstermelésnek ez az árnyalatnyi többlete még jobban lemorzsolódott anélkül, hogy az abszolút többséget a mezőgazdaság elvesztette volna. Azonban az őstermelés népének ez a többlete már 1920-ban is a gyermekek és az öregek többlete volt. A gyermekeké azért, mert az őstermelés népe szaporább, mint a többi foglalkozási ágak, az öregeké pedig, mert Magyarország iparosodásának folyamata a legutolsó három-négy évtized alatt ment végbe, rohamos gyorsasággal és így a hatvan évnél idősebbek korosztálya még 1920-ban is annak a régi Magyarországnak a foglalkozásbeli összetételét őrizte, amelyből a modern ország a mult század vége óta fokozatosan kiemelkedett. Ezek a számok ellentmondanak annak, hogy Magyarország közvéleménye még mindig majdnem teljesen az őstermelés eszmekörében mozog. A társadalmak eszményeinek átalakulása lassabban megy végbe, mint a valóságos fejlődés és ez a magyarázata annak, hogy Magyarország nemcsak a külföld előtt, de idehaza is még mindig a tiszta agrárállam magatartását erőlteti. A társadalmi közérzés az, hogy mindenki idegennek látszik, aki nem az őstermeléshez tartozik ; betolakodottnak vagy renegátnak, aki az ősi kultúrának árulója lett, amidőn az iparba vagy a kereskedelembe kapcsolódott be. Az ország arcának ez a kettőssége mindenekelőtt azzal a szomorú következéssel is jár, hogy amíg a tiszta ipari jellegű államok csak egynemű munkanélküliséget ismernek és így annak leküzdésére irányuló terveik is egységesebbek lehetnek s amíg a tiszta agrár jellegű államok a munkanélküliség problémáját alig ismerik, mert náluk az az agrár kultúrák ősi és családi jellegének megfelelően feltűnés nélkül csendben folyik le és intéződik el, Magyarországon a munkanélküliség is kettős probléma, itt két nagy tömegnek munkanélküliségével kell megküzdeni : az ipari, kereskedelmi, vagy ami Magyarországgon ezzel körülbelül egyet jelent : a városi keresetnélküliek rendkívül sok elemből és sokféle kultúrfokból összeszövődött tömegével és a faluéval, az őstermelésével. Noha a földműves nép sokalta homogénebb s mert a falvakon, sőt a falvak külterületein szétszórtan él,.