Társadalomtudomány, 1933 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 1-2. szám - A PATRIMONIÁLIS KIRÁLYSÁG

A PATRIMONIÁLIS KIRÁLYSÁG 49 még kevésbbé látszik hihetőnek az az ismételten idézett vélemény, hogy a XIII. sz.-i rendiség a magyar hűbériség korát zárja le. Eszerint ugyanis a magyar társadalmi fejlődés nemcsak együtemű lett volna a franciával vagy a némettel, hanem meg is előzte volna azokat, mivel ott a hűbériség nem szűnt meg a XIII. sz. elején. Az ellentmondások, amelyek így léptennyomon szemükbe tűnnek, azt hisszük, megszüntethetők, ha szakítunk azzal az uralkodó feltevéssel, hogy az aranybulla a rendiséget jelenti s a rendiséget csak azon kortól — a XIV. sz. végétől — fogva számítjuk, amióta a források adatai is szólnak róla. Ez a másfélszázados eltolódás a magyar társadalom fejlődését sokkal egyenletesebbnek mutatja, mint amilyennek a régebbi előadások rajzolták. Nincs többé ugrás, amelynek okát nem tudtuk megadni. A fejlődés ugyanazon fokokat tünteti fel, amelyek a nyugati népek életében is megfigyelhetők s ez a jelenség önmagában is igazolja, hogy a magyarság valóban átélte az európai társadalom életét. Ilyen lényegbe vágó állítás természetszerűleg igazolásra szorul. Ennek legegyszerűbb módjához, a társadalmi fejlődés adatszerű előadásához most nem folyamodhatunk s ezért csak azt fogjuk megkísérelni egy következő tanulmányban, hogy a patrimoniális királyság helyett más, kifejezőbb elnevezést találjunk s ezzel kapcsolatban az aranybullát próbáljuk interpretálni, vizsgálva, hogy vájjon a rendiség kezdetét jelenti-e. Mályusz Elemér. Társadalomtudomány. 4